Izaiás jövendölése

6 ¹Azon esztendőben, mikor meghalt Oziás király, láttam az Urat ülni magas és fönséges királyiszéken, és a mi alatta volt, betölté a templomot.
²Szerafok állottak azon; hat szárnya volt egyiknek, és hat szárnya a másiknak; kettejével befödözték orczájokat, és kettejével befödözték lábaikat, és kettejével röpűltenek.
   ³És kiáltának egyik a másikhoz, és mondák: Szent, szent, szent a seregek Ura Istene; teljes az egész föld az ő dicsőségével!Jel. 4,8  ⁴És megrendűltek az ajtók küszöbei a kiáltó szavától, és a ház betelt füsttel.
   ⁵És mondám: Jaj nekem, hogy hallgatnom kell, mivel én fertőztetett ajakú férfiú vagyok, és förtelmes ajakú nép között lakom, és a királyt, a seregek Urát szemeimmel láttam.
   ⁶És hozzám röpűle egy a szerafok közől, és kezében eleven szén volt, melyet fogóval vett vala az oltárról.
   ⁷És illeté számat, és mondá: Ime ez illeti ajakidat, és elvétetik gonoszságod, és bűnöd megtisztíttatik.
   ⁸És hallám az Úr szavát, ki azt mondá: Kit küldjek? és ki megy el nekünk? És mondám: Ime én, küldj engem.
   ⁹És mondá: Eredj, és mondd e népnek: Hallván halljátok, és ne értsétek; és lássátok a látomást, és meg ne ismerjétek.
   ¹⁰Vakítsd meg e nép szivét, és füleit nehezítsd meg, és szemeit zárd be, netalán lásson szemeivel, és halljon füleivel, és értsen szivével, és megtérjen, és meggyógyítsam őt.
   ¹¹És mondám: Meddig? Uram! És mondá: Mignem a városok pusztán hagyatnak lakó nélkűl, és a ház ember nélkül, és a föld elhagyatott pusztaság lesz.
   ¹²És az Úr eltávolítja az embereket, és megsokasodik, a mi hátrahagyatott, a földnek közepette.
   ¹³És megmarad a tizedrész benne, és megtér, és úgy mutatkozik, mint a terpentinfa, és mint a cserfa, mely kiterjeszti ágait; szent ivadék lesz az, mely megmarad abban.