Izaiás jövendölése

5 ¹Eléneklem szerelmesemnek az én rokonom énekét szőllejéről. Az én szerelmesem szőllője magas kövér halmon vagyon.Jer. 2,21  ²És besövényezte azt, és a köveket kiszedte belőle, és válogatva ültette be azt, és tornyot épített közepén, és sajtót készített abban; és azt várta, hogy szőllőt teremjen: és vadszőllőt termett.
   ³Most tehát, Jerusalem lakói és Júda férfiai! tegyetek itéletet közöttem és szőllőm között.
   ⁴Mit kellett volna még cselekednem az én szőllőmmel, és nem cselekedtem vele? talán mivel vártam, hogy szőllőt teremjen, és vadszőllőt termett?
   ⁵Most tehát megmutatom nektek, mit cselekszem az én szőllőmmel. Elhordom sövényét, hogy elpusztítsák; lerontom kerítését, hogy eltapodják.
   ⁶És parlaggá teszem azt, nem metszik és nem kapálják meg, és felnőnek a burjánok és tövisek; és a felhőknek megparancsolom, hogy esőt ne hullassanak rája.
   ⁷A seregek Urának szőllője pedig Izrael háza, és Júda férfinépe annak gyönyörűséges ültetvénye. Vártam, hogy itéletet cselekedjék, de ime a gonoszság! és igazságot, de íme a panaszkiáltás!
   ⁸Jaj nektek, kik házhoz házat ragasztotok, és mezőhöz mezőt foglaltok a hely véghatáráig! Vajjon ti egyedűl fogtok-e lakni a föld közepett?
   ⁹Füleimbe jöttek ezek, úgymond a seregek Ura: Bizonyára a sok, nagy és szép házak elpusztúlnak, lakó nélkül lesznek!
   ¹⁰Tíz hold szőllő csak egy akót ad, és harmincz véka vetés három vékát terem.
   ¹¹Jaj nektek, kik reggel fölkeltek a részegeskedésre, és az estig való ivásra, hogy a bortól áthevűljetek!
   ¹²Czitera és lant, dob és síp és bor vagyon a ti lakomátokon, de az Úr dolgára nem tekintetek, sem az ő kezeinek műveire nem gondoltok.
   ¹³Azért vitetik fogságra az én népem, mert nincsen belátása; és az ő nemesei elhalnak éhséggel, és népsokasága eleped a szomjúság miatt.
   ¹⁴Azért föltátja torkát a pokol, és végnélkül fölnyitja száját, hogy abba leszálljanak erősei és az ő népe nagyjai és dicsői.
   ¹⁵És elnyomatik az ember, és megaláztatik a férfiú, és a kevélyek lesütik szemeiket.
   ¹⁶A seregek Ura pedig fölmagasztaltatik az itéletben, és a szent Isten megszenteltetik az igazságban.
   ¹⁷És legelni fognak a bárányok tetszésök szerint, és a termékenynyé vált pusztákat jövevények élik föl.
   ¹⁸Jaj nektek, kik a gonoszságot a hiúság köteleivel vonjátok, és mint szekérkötéllel a bűnt!
   ¹⁹Kik azt mondjátok: Siessen és jőjön hamar az ő cselekedete, hadd lássuk; közeledjék és jőjön Izrael Szentének tanácsa, és megértjük azt.
   ²⁰Jaj nektek, kik a gonoszt jónak mondjátok, és a jót gonosznak; a sötétséget világossággá tévén, és a világosságot sötétséggé; a keserűt édessé tévén, és az édeset keserűvé!
   ²¹Jaj nektek, kik bölcsek vagytok tinszemeitek előtt, és tinmagatok előtt okosak!Péld. 3,7 Rom. 12,16  ²²Jaj nektek, kik hatalmasok vagytok a boritalra, és erős férfiak a részegeskedésre!
   ²³kik igazságot tesztek az istentelennek ajándékokért, és az igaztól az ő igazságát elveszitek.
   ²⁴Azért, mint a pozdorját megemészti a tűz nyelve, és a láng heve elégeti: úgy az ő gyökerök hamuvá leszen, és csemetéjök fölszáll, mint a por; mert elvetették a seregek Urának törvényét, és Izrael Szentének igéjét káromlották.
   ²⁵Azért gerjed föl az Úr haragja az ő népére, és kinyujtja kezét rája, és megveri azt, és megrendűlnek a hegyek, és azok holttestei lesznek, mint ganéj az utczák közepén. S mindezek mellett sem fordúl el az ő haragja, hanem keze mégis kinyujtva vagyon.
   ²⁶És jelzászlót emel a távol nemzeteknek, és eléhíja őt a föld határairól; és ime sietve hamarsággal eljő.
   ²⁷Nincs fáradt, sem beteg közötte, nincs szunnyadó, sem alvó, derekáról nem oldatik le öve, és nem szakad el saruja köteléke.
   ²⁸Az ő nyilai élesek, és minden kézíja föl van vonva. Lovainak körme, mint a tűzkő, és kerekei, mint a förgeteg rohama.
   ²⁹Ordítása, mint az oroszláné, ordít, mint az oroszlánok kölykei; és agyarog és megragadja a prédát, és átfogja, és nincs ki azt elvegye tőle.
   ³⁰És zúg fölötte az napon, mint a tenger zúgása. Nézzük a földet, és ime a háborúság sötétsége, és a világosság elsötétedik annak homályában.