Zsidóknak írt levél

3 ¹Annakokáért szent atyámfiai, a mennyei hivatás részesei! nézzetek a mi vallásunk követére és főpapjára, Jézusra,
²ki hív ahhoz, ki őt rendelte, mint volt Mózes is az ő egész házában.
   ³Mert ez annyival nagyobb dicsőségre tartatott méltónak Mózes fölött, mennyivel nagyobb tisztelet illeti a háznál annak épitőjét.
   ⁴Mert minden ház valakitől épittetik; a ki pedig mindeneket teremtett, az Isten az.
   ⁵És Mózes ugyan hű volt az ő egész házában, mint szolga, annak bizonyitására, mit hirdetnie kellett;
   ⁶Krisztus pedig, mint fiú, van a maga házában; mely ház mi vagyunk, ha a bizodalmat és dicsőség reményét mindvégig erősen megtartjuk.
   ⁷Annakokáért, mint a Szentlélek mondja: „Ma, ha az ő szavát halljátok,
   ⁸meg ne keményítsétek szíveiteket, mint ama boszantással a kisértés napján a pusztában,
   ⁹hol megkisértettek engem atyáitok, próbára tettek, bár látták cselekedeteimet
   ¹⁰negyven esztendeig. Azért boszankodtam e nemzedékre, és mondám: Ezek szivőkben mindenkor tévelygenek. Ők pedig nem ismerték meg utaimat;
   ¹¹úgy hogy megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugodalmamba.“
   ¹²Vigyázzatok, atyámfiai! netalán a hitetlenség gonosz szive legyen közőletek valakiben, hogy eltávozzatok az élő Istentől;
   ¹³hanem intsétek egymást mindennap, míg azt mondják: „ma“; hogy meg ne keményittessék valaki közőletek a bűn csalárdsága által.
   ¹⁴Mert Krisztus részesei lettünk, de úgy, ha az ő elkezdett alapján mindvégig erősen megmaradunk.
   ¹⁵Míg az mondatik: „Ma ha az ő szavát halljátok,“ meg ne keményítsétek sziveiteket, mint abban a boszantásban.
   ¹⁶Mert némelyek, kik hallották, boszantották őt, de nem mindnyájan, kik Egyiptomból kijöttek Mózes alatt.
   ¹⁷Kikre boszankodott pedig negyven esztendeig? Nemde azokra, kik vétkeztek, kiknek testeik elhullottak a pusztában?
   ¹⁸Kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be az ő nyugodalmába, ha nem azoknak, kik hitetlenek voltak?
   ¹⁹És látjuk, hogy nem mehettek be a hitetlenség miatt.