Zsidóknak írt levél

12 ¹Annakokáért mi is, miután ennyi tanú felhője van közöttünk, letévén minden terhet és a minket környező bűnt, béketűréssel fussunk az elénk nyitott viadalra;Rom. 6,4  ²nézvén a hit elkezdőjére és bevégzőjére, Jézusra, ki az előtte levő öröm helyett elszenvedte a keresztet, megveté a gyalázatot, és most az Isten székének jobbján ül.
   ³Úgy van, gondoljatok arra, ki maga ellen a bűnösöktől ily ellenszegűlést szenvedett, hogy el ne fáradjatok, lelketekben elcsüggedvén.
   ⁴Mert még szinte vérig nem tusakodtatok, a bűn ellen viaskodván;
   ⁵és elfeledkeztetek a vigasztalásról, mely nektek, mint fiaknak szól, mondván: Fiam! ne vesd meg az Úr fegyelmét, és ne csüggedj el, midőn tőle dorgáltatol.
   ⁶Mert a kit szeret az Úr, megsanyargatja; megfenyít pedig minden fiat, kit magához fogad.
   ⁷Maradjatok meg a fegyelemben. Mint fiakhoz, úgy mutatja magát hozzátok az Isten; mert kicsoda oly fiú, kit az atya meg nem fedd?
   ⁸Hogyha a fegyelmen kivűl vagytok, melyben mindenki részes lett, akkor fattyak vagytok, és nem fiak.
   ⁹Továbbá már testi atyáink fegyelemben tartottak, és becsültük őket; nem inkább kell-e engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk?
   ¹⁰Amazok ugyan kevés időre és akaratjok szerint fenyítettek minket; ez pedig arra, mi hasznos, az ő megszentelésének elvételére.
   ¹¹Minden fenyíték most ugyan nem látszik örömre szolgálni, hanem szomorúságra; azután pedig az igazság megnyugtató gyümölcsét adja meg az általa gyakorlottaknak.
   ¹²Annakokáért a lankadt kezeket és az ingadozó térdeket emeljétek föl,
   ¹³és egyenes lépésekre szoktassátok lábaitokat, hogy ha valaki sántít, el ne nyomorodjék, hanem inkább gyógyúljon meg.
   ¹⁴Legyetek békében mindenekkel, és szentségben, mi nélkül senkisem látja meg Istent.Máté 5,8.20  ¹⁵Vigyázzatok, hogy valaki az Isten malasztját el ne hanyagolja, nehogy valami keserű gyökér felnövekedvén, akadály legyen, s azáltal sokan megfertőztessenek.
   ¹⁶Senki se legyen parázna vagy a szentnek megvetője, mint Ésau, ki egy ételért eladta elsőszülöttségét.Móz. I. 25,33  ¹⁷Mert tudjátok, hogy azután is, az áldást örökleni óhajtván, elvettetett, mert nem volt már helye a megbánásnak, bár azt könyhullatással kereste.
   ¹⁸Mert nem járultatok az érinthető hegyhez, a lobogó tűzhöz és forgószélhez, a homályhoz és förgeteghez,
   ¹⁹a harsonazengéshez és az igék szózatához, melyet a kik hallottak, azért esedeztek, hogy hozzájok ne szóljon az íge;
   ²⁰mert el nem viselhették, a mi mondatott vala: „És ha oktalan állat érinti is a hegyet, köveztessék meg;“Móz. II. 19,12.13  ²¹oly rettenetes volt a látvány, hogy Mózes így szólott: Elréműltem és reszketek;
   ²²hanem járultatok Sion hegyéhez, az élő Isten városához, a mennyei Jerusalemhez, és a sok ezer angyalok seregéhez,
   ²³az elsőszülöttek anyaszentegyházához, kik beirattak mennyekben, Istenhez, a mindenek birájához és a tökéletes igazak lelkeihez,
   ²⁴és az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz, és a ránkhintett vérhez, mely jobban szól, mint Ábelé.
   ²⁵Vigyázzatok, hogy meg ne vessétek a szólót. Mert ha azok meg nem menekedtek, kik megvetették őt, midőn a földön szólt vala: mennyivel kevésbbé mi, ha a mennyekből nekünk szólótól elfordúlunk.
   ²⁶Az ő szava megrendítette akkor a földet; most pedig igéretet tesz mondván: Még egyszer, és én megrendítem nemcsak a földet, de az eget is.
   ²⁷Hogy pedig azt mondja: „Még egyszer!“ jelenti az ingadozóknak, mint alkotmányoknak átváltozását, hogy megmaradjanak, a mik rendíthetlenek.
   ²⁸Mivel tehát rendíthetlen országba vétettünk föl, tartsuk meg a kegyelmet, mely által kedveskedve szolgáljunk az Istennek félelemmel és tisztelettel;
   ²⁹mert a mi Istenünk emésztő tűz.