Mózes I. könyve. Genezis

50 ¹Ezt látván József, atyjának orczájára borúla, sirván és csókolgatván őt.
²És megparancsolá szolgáinak, az orvosoknak, hogy atyját balzsamozzák be.
   ³Kik a meghagyást teljesitvén, elmúlék a negyven nap, mert ez vala a szokás a bebalzsamozott holttestekkel; és siratá őt Egyiptom hetven napig.
   ⁴És eltelvén a siratás ideje, szóla József Fáraó udvari népének: Ha kedvet találtam színetek előtt, szóljatok Fáraónak:
   ⁵Mivelhogy atyám megesketett engem, mondván: Ime meghalok, az én síromba temess el engem, melyet magamnak Kanaán földén szereztem. Fölmegyek tehát, és eltemetem atyámat, és visszatérek.Móz. I. 47,29  ⁶És mondá neki Fáraó: Menj föl, és temesd el atyádat, a mint megesküdtettél.
   ⁷Ki fölmenvén, elmenének vele Fáraó házának minden vénei és Egyiptom földének minden idősbjei,
   ⁸József háznépe az ő atyjafiaival, a gyermekeken, nyájakon és csordákon kivűl, melyeket Gesszen földén hagyának.
   ⁹Valának az ő útitársaságában szekerek és lovasok is; és ez nem kis sereg lőn.
   ¹⁰És eljutának Atad szérűjéhez, mely a Jordánon túl vagyon; hol a temetés pompáját fölötte nagy sírással megtartván, hét napot töltének.Sirák 22,13  ¹¹Mit mikor Kanaán földének lakói láttak, mondák: Nagy siralmok ez az egyiptomiaknak. És azért hivaték azon hely neve Egyiptom siralmának.
   ¹²Úgy cselekvének tehát Jákob fiai, a mint megparancsolta vala nekik;
   ¹³és elvivén őt Kanaán földére, eltemeték a kettős barlangban, melyet Ábrahám vett vala földestűl temető-birtokúl a heteus Efrontól, Mambre átellenében.Ap.cs. 7,16 Móz. I. 23,17  ¹⁴És visszatére József Egyiptomba az ő atyjafiaival és az egész útitársasággal, miután atyját eltemette.
   ¹⁵Kinek halála után félvén az ő testvérei, és egymás között szólván: Netalán megemlékezzék a bántalomról, melyet szenvedett, s visszafizesse nekünk mind a gonoszt, melyet cselekedtünk.…
   ¹⁶izenének neki, mondván: Atyád megparancsolta nekünk, mielőtt meghalt,
   ¹⁷hogy ezt mondanók neked az ő szavaival: Kérlek feledkezzél el atyádfiai vétkéről s azon bűnről és gonoszságról, melyet rajtad elkövettek; mi is kérünk, bocsásd meg a te atyád Istene szolgáinak e hamisságot. Ezeket hallván József, síra.
   ¹⁸És hozzá menének atyjafiai, és arczczal a földre borúlva, mondák: Szolgáid vagyunk.
   ¹⁹Kiknek ő felelé: Ne féljetek, vajjon ellenállhatunk-e az Isten akaratának?
   ²⁰Ti gonoszt gondoltatok ellenem; de Isten azt jóra fordította, hogy felmagasztaljon engem, a mint most látjátok, és sok népet megmentsen.Móz. I. 45,5  ²¹Ne féljetek; eltáplállak titeket és kisdedeiteket. És megvigasztalá őket, nyájasan és szeliden szólván velök.Móz. I. 47,12  ^22aÉs Egyiptomban lakék atyjának egész házával; és éle száztíz esztendeig. ^22bÉs látá Efraim fiait harmad ízig. Makírnak is, Manasszes fiának fiai születének József térdein.
   ²³Melyek megtörténvén, szóla atyjafiainak: Halálom után Isten meglátogat benneteket, és fölvezet titeket e földről, azon földre, melyet esküvel igért Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.
   ²⁴És miután megeskette őket és mondotta: Meglátogat Isten titeket; vigyétek el ezen helyről tetemeimet magatokkal:Józ. 24,32  ²⁵meghala, száztíz esztendeje telvén el életének. És bebalzsamoztatván, koporsóba téteték Egyiptomban.