Mózes I. könyve. Genezis

35 ¹Azonközben szóla Isten Jákobnak: Kelj föl, és ment Bételbe, és lakjál ott, és építs oltárt az Istennek, ki megjelent neked, mikor Esau bátyád elől futottál.Móz. I. 28,13  ²Jákob pedig egybehíván egész háznépét, mondá: Hányjátok el a nálatok levő idegen isteneket; tisztúljatok meg, és változtassátok el ruháitokat.
   ³Keljetek föl, és menjünk Bételbe, hogy ott oltárt építsünk az Istennek, ki meghallgatott engem szorongattatásom napján, és társam volt utazásomban.
   ⁴Neki adák tehát mind a nálok levő idegen isteneket és a függőket, melyek füleikben valának; ő pedig elásá azokat a terpentinfa alá, mely Szikem-város mellett vagyon.
   ⁵És mikor elindúltak, az Isten rettenete fogá el a körűlfekvő városokat, és nem merék űzőbe venni az elköltözőket.
   ⁶Elérkezék tehát Jákob Lúzába, mely Kanaán földén vagyon, melynek mellékneve Bétel, – ő és vele az egész nép.
   ⁷És ott oltárt építe, és nevezé azon hely nevét Isten házának, mert Isten ott jelent meg neki, mikor bátyja elől futott vala.
   ⁸Azon időben hala meg Débora, Rebekka dajkája, és eltemetteték Bétel tövében egy cserfa alatt, és hivaték azon hely neve sírás cserfájának.
   ⁹Az Isten pedig újra megjelene Jákobnak, miután visszatért szíriai Mezopotámiából, és megáldá őt,
   ¹⁰mondván: Nem hivatol többé Jákobnak, hanem Izrael lesz neved. És nevezé őt Izraelnek,
   ¹¹és mondá neki: Én vagyok a mindenható Isten, növekedjél és szaporodjál; nemzetek és népek sokasága fog származni tőled, királyok erednek ágyékodból.
   ¹²És a földet, melyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked adom és ivadékodnak utánad.
   ¹³És eltávozék tőle.
   ¹⁴Ő pedig kő-emléket emele azon helyen, hol az Isten szólott vala neki, italáldozatot öntvén arra, és olajjal fölkenvén azt.
   ¹⁵És hivá azon hely nevét Bételnek.
   ¹⁶Elköltözvén pedig onnét, tavaszi időben azon földre méne, mely Efrata felé viszen; a hol szülni akarván Rákel,
   ¹⁷a szülés nehéz volta miatt veszedelemben forog vala. És mondá neki a bába: Ne félj, mert ezen fiad is megleszen.
   ¹⁸De a fájdalom miatt lelkét mármár kiadván, és halála elközelgetvén, fia nevét hivá Benoninak azaz fájdalmam fiának; atyja pedig nevezé Benjaminnak azaz jobbkéz fiának.
   ¹⁹Meghala tehát Rákel, és eltemetteték azon úton, mely Efratába viszen, s ez Betlehem.
   ²⁰És Jákob jeloszlopot emele az ő sírja fölött; mely Rákel sirjának emléke mind e mai napig.
   ²¹S elköltözvén onnét, a nyáj tornyán túl voná fel sátorát.
   ²²És mikor azon tartományban lakik vala, elméne Rúben, és atyjának ágyasával, Bálával hála; a mi előtte nem marada titokban. Jákob fiai pedig tizenketten valának.
   ²³Lia fiai: az elsőszülött Rúben és Simeon, Lévi és Júdás, Isszakar és Zabulon.
   ²⁴Rákel fiai: József és Benjamin.
   ²⁵Bálának, Rákel szolgálójának fiai: Dán és Neftali.
   ²⁶Zelfának, Lia szolgálójának fiai: Gád és Áser; ezek Jákob fiai, kik neki szíriai Mezopotámiában születtek.
   ²⁷És eljuta atyjához, Izsákhoz, Mambréba, Arbé városába, mely Hebron, hol Ábrahám és Izsák zarándokúl laktak.
   ²⁸És Izsáknak teljes napjai száz nyolczvan esztendők valának.
   ²⁹És elerőtlenedvén a kor miatt, meghala, és népéhez téteték, öreg levén s napokkal teljes; fiai, Esau és Jákob, eltemeték őt.