Ezdrás könyve

3 ¹És már eljött vala a hetedik hónap, és Izrael fiai az ő városaikban valának; egybegyűle tehát a nép, mint egy ember, Jerusalembe.
²És fölkele Jozedek fia, Józue és az ő papatyjafiai, és Szalátiel fia, Zorobabel és az ő atyjafiai, és oltárt építének Izrael Istenének, hogy azon égőáldozatot tegyenek, a mint megiratott Mózesnek, az Isten emberének törvényében.
   ³Az Isten oltárát pedig alapjaira helyezék, bár őket a föld népei köröskörűl ijesztgeték; és égőáldozatot tőnek azon az Úrnak reggel és este.
   ⁴És sátoros ünnepet tartának, a mint megiratott, és égőáldozatot áldozának minden nap rendesen a parancs szerint, azon napi dolgot az ő napján;
   ⁵és ezek után a szüntelen égőáldozatot, mind a hónapok első napjain, mind az Úr minden ünnepein, melyek megszenteltettek, és mindazokon, melyeken önként mutattaték be ajándék az Úrnak.
   ⁶A hetedik hó első napjától kezdének égőáldozatot áldozni az Úrnak; az Isten templomának alapja pedig még nem volt letéve.
   ⁷Adának pedig pénzt a kővágóknak és kőműveseknek; és ételt, italt és olajat a szídoniaknak és tírusiaknak, hogy czedrusfákat hozzanak a Libanonból Joppe tengerére, a mint megparancsolta nekik Círus, a persák királya.
   ⁸Jerusalembe jövetelök második esztendejében, a második hónapban pedig hozzá kezdének az Isten templomához Szalátiel fia, Zorobabel, és Jozedek fia, Józue, és többi atyjokfiai, a papok és leviták, és mindnyájan, kik megjöttek vala a fogságból Jerusalembe, és elrendelék a levitákat húsz esztendőstől és följebb, hogy szorgalmazzák az Úr dolgát.
   ⁹És eléálla Józue és az ő fiai és atyjafiai, Cedmihel és fiai, és Júda fiai, mint egy férfiú, hogy szorgalmazzák azokat, kik az Isten templomában munkálkodnak vala; Henadad fiai és ezek fiai és atyjokfiai, a leviták.
   ¹⁰A kőművesek tehát letévén alapját az Úr templomának, eléállának a papok az ő ékességökben harsonákkal, és Azaf fiai, a leviták czimbalmokkal, hogy dicsérjék az Istent Dávidnak, Izrael királyának rendelése szerint.
   ¹¹És együtt énekelének az Úrnak dicséretekkel és vallástétellel: mert jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága Izraelen. Az egész nép is nagy szóval kiált vala az Úr dicséretében, azért, hogy megalapíttatott az Úr temploma.
   ¹²De a papok és leviták közől igen sokan, és az atyák fejedelmei és a vének, kik látták az első templomot, nagy szóval sirának, mikor az alap téteték e templomhoz szemeik előtt; és sokan örömükben kiáltván, fölemelék szavokat.
   ¹³És senki sem ismerheté meg a vigadók kiáltásának szavát a nép sirásának szavától; mert vegyesen rivallgott a nép kiáltással, és a szózat messze hallatszik vala.