Ezekiel jövendölése

20 ¹És lőn a hetedik esztendőben, az ötödik hónapban, a hónak tizedikén, férfiak jövének Izrael vénei közől kérdést tenni az Úrhoz, és leülének előttem.
²És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:
   ³Ember fia! szólj Izrael véneinek, és mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Vajjon énhozzám jöttetek-e ti kérdést tenni? Élek én! hogy nem felelek nektek, úgymond az Úr Isten.
   ⁴Ha itéled őket, ha itéled, ember fia! az ő atyáik utálatosságait mutasd meg nekik,
   ⁵és mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Az napon, melyen Izraelt választottam és fölemeltem kezemet Jákob háza ivadékáért, és megjelenvén neki Egyiptom földén, fölemeltem kezemet érettök, mondván: Én vagyok a ti Uratok Istenetek:
   ⁶az napon fölemelém kezemet érettök, hogy kihozzam őket Egyiptom földéről ama földre, melyet kinéztem nekik, mely tejjel és mézzel folyó, mely jeles minden föld között.
   ⁷És mondám: Kiki vesse el az ő szemei botrányait, és Egyiptom bálványai által meg ne fertőződjetek; én vagyok a ti Uratok Istenetek.
   ⁸De ők boszantának engem, és nem akarának engem hallgatni; senki sem vetette el szemei utálatosságait, és nem hagyták el Egyiptom bálványait. És mondám, hogy kiöntöm rájok boszankodásomat, és kitöltöm rajtok haragomat Egyiptom földének közepette;
   ⁹mégis az én nevemért, hogy meg ne szentségteleníttessék az a nemzetek előtt, kik között valának, és kik között megjelentem nekik, megcselekedtem, hogy kihoztam őket Egyiptom földéről.
   ¹⁰Kiragadám tehát őket Egyiptom földéről, és kivivém őket a pusztába.
   ¹¹És parancsaimat adám nekik, és megmutatám nekik itéleteimet, melyeket megcselekedvén az ember, él azok által.Móz. III. 18,5 Rom. 10,5  ¹²Azonfölűl szombataimat is adám nekik, hogy jelűl legyenek közöttem és közöttük; és tudják, hogy én vagyok az őket megszentelő Úr.Móz. II. 20,8  31,13 Móz. V. 5,12  ¹³De haragra ingerlének engem Izrael háza a pusztában; az én parancsaimban nem járának, és megveték itéleteimet, melyeket megcselekedvén az ember, él azok által; és szombataimat fölötte igen megfertőzteték; azért mondám, hogy kiöntöm rájok haragomat a pusztában, és megemésztem őket;
   ¹⁴mégis az én nevemért cselekvém, hogy meg ne szentségteleníttessék az a nemzetek előtt, kik közől kiragadtam őket szemeik láttára.
   ¹⁵Én tehát, bár fölemeltem rájok kezemet a pusztában, hogy nem viszem be őket a földre, melyet nekik adtam, mely tejjel és mézzel folyó, és minden földnél jelesebb,
   ¹⁶mert itéleteimet megvetették, és parancsaimban nem jártak, és megfertőztették szombataimat, mert a bálványok után jár vala az ő szivök,
   ¹⁷mégis kegyelmeze nekik az én szemem, hogy meg ne öljem őket; és nem emésztettem meg őket a pusztában.
   ¹⁸Mondám tehát az ő fiaiknak a pusztában: Atyáitok parancsaiban ne járjatok, itéleteiket se tartsátok, és bálványaikkal meg ne fertőződjetek.
   ¹⁹Én vagyok a ti Uratok Istenetek; az én parancsaimban járjatok, az én itéleteimet tartsátok, és azokat cselekedjétek;
   ²⁰és az én szombataimat szenteljétek meg, hogy legyenek jelűl közöttem és közöttetek, és tudjátok meg, hogy én vagyok a ti Uratok Istenetek.
   ²¹De boszantának engemet a fiak is, az én parancsaimban nem jártak, és nem tartották meg itéleteimet, hogy megcselekedték volna azokat, miket, ha megcselekszik az ember, él azok által, és szombataimat megfertőztették; ekkor fenyegetőztem, hogy kiöntöm rájok boszankodásomat, és kitöltöm rajtok haragomat a pusztában;
   ²²mégis visszavonám kezemet, és az én nevemért cselekvém, hogy meg ne szentségteleníttessék az a nemzetek előtt, kik közől kiragadtam őket szemeik láttára.
   ²³De ismét fölemelém rájok kezemet a pusztában, hogy eloszlatom őket a nemzetek közé, és szétszórom országokra,
   ²⁴azért, hogy itéleteimet nem cselekedték, és parancsaimat megvetették, és megfertőztették szombataimat, és atyáik bálványai után voltak szemeik.
   ²⁵Azért én is adék nekik nem jó parancsokat és itéleteket, melyek által nem éltenek.
   ²⁶És megfertőztetém őket ajándékaik által, mikor bemutatták mind, a mi megnyitja az anyaméhet, az ő vétkeikért, tudtokra adván, hogy én vagyok az Úr.
   ²⁷Azért szólj Izrael házának, ember fia! és mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Még ebben is káromlottak engem atyáitok, hogy megutáltak és megvetettek engemet.
   ²⁸Én bevittem őket a földre, mely iránt fölemeltem kezemet, hogy nekik adom; ők pedig a hol csak láttak magas halmot és zöldellő fát, ott mutaták be áldozataikat, és ott ajánlák föl boszantó áldozataikat, és ott égeték gyönyörűséges illatszereiket, és önték ki ital-áldozataikat.
   ²⁹És mondám nekik: Micsoda az a magasság, melyre ti mentek? és mégis nevét magasságnak nevezik mind e napiglan.
   ³⁰Azért mondd Izrael házának: Ezeket mondja az Úr Isten: Bizonyára ti atyáitok útján fertőződtök meg, és botrányaik után paráználkodtok;
   ³¹és ajándékaitok bemutatásában, mikor átviszitek fiaitokat a tűzön megfertőződtök minden bálványotok által mind e mai napiglan; és én feleljek nektek? Izrael háza! Élek én! úgymond az Úr Isten, hogy nem felelek nektek.
   ³²A ti elmétek gondolata sem leszen meg, kik azt mondjátok: Olyanok leszünk, mint a pogányok, és mint a föld nemzetségei, majd tiszteljük a fát és köveket.
   ³³Élek én! úgymond az Úr Isten, s erős kézzel és kinyujtott karral és kiöntött haraggal uralkodom rajtatok.
   ³⁴És kiviszlek titeket a népek közől, és összegyüjtelek a földekről, melyekre elszéledtetek, erős kézzel és kinyujtott karral és kiöntött haraggal uralkodom rajtatok;
   ³⁵és elviszlek titeket a népek pusztájába, és ott szemtől szembe törvénykezem veletek.
   ³⁶A mint törvénykeztem atyáitok ellen Egyiptom földének pusztájában, úgy itéllek meg titeket, úgymond az Úr Isten.
   ³⁷És királyi pálczám alá vetlek, és a szövetség köteleibe vonlak titeket.
   ³⁸És kiválasztom közőletek az engedetleneket és az istenteleneket, és lakó földükről kiviszem őket; de Izrael földére nem mennek be, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
   ³⁹És ti, Izrael háza! ezeket mondja az Úr Isten: Csak járjatok bálványaitok után és szolgáljatok azoknak; ha már most sem hallgattok énrám, és az én szent nevemet megfertőztetitek továbbá is ajándékaitokkal és bálványaitokkal;
   ⁴⁰az én szent hegyemen, Izrael magas hegyén, úgymond az Úr Isten, majd szolgál ott nekem Izrael egész háza, mindnyájan, mondom, ama földön, melyen tetszeni fognak nekem; és ott kívánom meg a ti zsengéiteket és tizedeitek zsengéit mindazzal, mit nekem szenteltek.
   ⁴¹Gyönyörűséges illatúl fogadlak titeket, mikor kihozlak a népek közől, és összegyűjtelek ama földekről, melyekre elszéledtetek; és megszenteltetem tibennetek a nemzetek szemei előtt.
   ⁴²És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor beviszlek titeket Izrael földére, ama földre, melyért fölemeltem kezemet, hogy azt atyáitoknak adom.
   ⁴³És megemlékeztek ott a ti útaitokról és minden vétkeitekről, melyekkel megfertőződtetek; és nem fogtok tetszeni magatoknak tinszinetek előtt mindazon gonoszságtok miatt, melyeket cselekedtetek.
   ⁴⁴És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor jót teszek veletek az én nevemért, és nem a ti gonosz utaitok szerint, sem a ti igen gonosz vétkeitek szerint, Izrael háza! úgymond az Úr Isten.
   ⁴⁵(21. Rész. 1. v.) És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:
   ⁴⁶(2) Ember fia! fordítsd orczádat a déli útra, és áradj ki a déli szél felé, és jövendölj a déli mező erdeje ellen.
   ⁴⁷(3) És mondd a déli erdőnek: Halljad az Úr igéjét: Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én tüzet gyujtok benned, és megégetek benned minden nyers fát és minden száraz fát; nem oltatik el a gyuladás lángja, és megég abban az egész terület déltől éjszakig.
   ⁴⁸(4) És meglátja minden test, hogy én, az Úr, gyujtottam meg azt, és nem oltatik el.
   ⁴⁹(5) És mondám: Ah, ah, ah, Uram Isten! Ezek azt mondják felőlem: Vajjon nem példabeszédek által szól-e ez?