Ezekiel jövendölése

16 ¹És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:
²Ember fia! add tudtára Jerusalemnek az ő utálatosságait,
   ³és mondd: Ezeket mondja az Úr Isten Jerusalemnek: A te gyökered és nemzetséged Kánaán földéről való; atyád amorreus, és anyád céti nem.
   ⁴És mikor születtél, a te születésed napján nem metszették el köldöködet, és vizzel nem mostak meg, hogy egészséges légy, sóval nem sóztak meg, ruhákba sem takartak;
   ⁵nem szántak meg tégedet, hogy ezekből valamit cselekedtek volna veled, könyörűlvén rajtad; hanem a föld színére vetettek, megutálván lelkedet, a mely nap születtél.
   ⁶Én pedig elmenvén melletted, láttalak téged eltapodtatni véredben, és mondám neked, mikor tenvéredben voltál: Élj! igen, mondám neked: A te véredben élj!
   ⁷Megsokasítottalak téged, mint a mező füvét, és megsokasodtál, és nagygyá lettél, és bementél, és asszonyi ékességet nyertél; emlőid megnövekedtek, és szőröd kiütött; de mezítelen voltál és rakva szégyenséggel.
   ⁸És melletted elmenvén, láttalak téged; és ime eljött időd, a szeretők ideje; és rádterítém ruhámat, és befödém gyalázatodat. És megesküdtem neked, és szövetségre léptem veled, úgymond az Úr Isten, és enyém lettél.
   ⁹És megmostalak téged vízzel, és kitisztítottalak véredből, és megkentelek olajjal.
   ¹⁰És fölruháztalak szines ruhákkal, és sarut adtam neked kék bőrből; és bíborral öveztelek körűl téged, és finom ruhákba öltöztettelek.
   ¹¹És földíszesítettelek téged ékszerekkel, és arany pereczeket adtam kezeidre, és aranylánczot nyakadra.
   ¹²És függőt adtam szád fölé, és karikákat füleidbe, és fejedre az ékesség koronáját.
   ¹³És ékeskedtél aranynyal és ezüsttel, fölöltözve biborba és tarka és sokszinű ruhákba; süteményt és mézet és olajt ettél, és fölötte igen megszépűlvén, országlásra jutottál.
   ¹⁴És híred ment a pogányok között is a te szépséged miatt; mert tökéletes valál az én ékszerem által, melyet rád raktam vala, úgymond az Úr Isten.
   ¹⁵De elbízván magadat szépségedben, parázna lettél nagy hired által, és paráznaságra adtad magadat minden átmenőnek, hogy övé légy.
   ¹⁶És vévén ruháidból, csináltál magadnak magas helyeket, itt-ott összevarva, és úgy paráználkodtál azokon, a mint még nem volt, s nem is leszen.
   ¹⁷És elvitted ékes edényeidet, melyeket aranyomból és ezüstömből adtam neked; és csináltál magadnak férfi-alakokat, és azokkal paráználkodtál.
   ¹⁸És elévetted sokszínű ruháidat, és befödözted azokat; és olajomat és illatszeremet azok elé tetted.
   ¹⁹És az én eledelemet, melyet neked adtam, a süteményt és olajt és mézet, melyekkel téged tápláltalak, eléjek raktad gyönyörűséges illatúl; így történt ez, úgymond az Úr Isten.
   ²⁰És elvitted fiaidat és leányaidat, kiket nekem nemzettél, és azoknak áldoztad, hogy megemésztessenek. Vajjon kicsiny-e a te paráználkodásod?
   ²¹Föláldoztad fiaimat, és nekik szentelvén, odaadtad őket.
   ²²És minden utálatosságod és paráznaságod után, nem emlékeztél meg ifjúságod napjairól, mikor mezítelen és gyalázattal rakva voltál, véredben eltapodva.
   ²³És lőn minden gonoszságod után (jaj, jaj neked! úgymond az Úr Isten,)
   ²⁴hogy bordélyt építettél, és parázna helyeket szereztél magadnak minden utczán,
   ²⁵minden utcza-szegleten bordély-jelt állítottál, és utálatossá tetted ékességedet, és szétterjesztetted lábaidat minden átmenőnek, és megsokasítottad paráználkodásaidat.
   ²⁶És paráználkodtál Egyiptom fiaival, és a te nagy testű szomszédaiddal, és megsokasítottad paráználkodásodat boszantásomra.
   ²⁷Ime én kinyujtom rád kezemet, és elveszem a te igazságodat, és a téged gyülölő filisztei leányok kényére adlak, kik pirúlnak a te gonosz utad fölött.
   ²⁸És paráználkodtál az asszíriusok fiaival, mivel még nem teltél el; és miután paráználkodtál sem elégedtél meg.
   ²⁹És megsokasítottad paráználkodásodat Kánaán földén a kaldeusokkal, és úgy sem elégedtél meg.
   ³⁰Mivel tisztítsam meg a te szivedet, úgymond az Úr Isten, holott mindenben a parázna és szemtelen asszony cselekedeteit míveled?
   ³¹Mert fölépítetted bordélyodat minden utcza-szegleten, és magas helyedet fölállítottad minden utczán; és nem tettél úgy, mint a parázna személy, ki megunásból följebb veri a bért,
   ³²hanem mint a házasságtörő asszony, ki férje mellett idegeneket viszen be.
   ³³Minden parázna személynek bért adnak; te pedig bért adtál minden szeretődnek, és ajándékokat ajándékoztál nekik, hogy bemenjenek hozzád mindenünnen veled paráználkodni.
   ³⁴És teveled az asszonyok szokása ellen történt paráznaságaidban; és utánad nem is leszen ily paráznaság; mert az által, hogy bért adtál, és bért nem vettél, ellenkező történt veled.
   ³⁵Azért, paráznaszemély! halld az Úr igéjét.
   ³⁶Ezeket mondja az Úr Isten: Mivelhogy eltékozoltad pénzedet, és felfödözted gyalázatodat paráználkodásaidban a te szeretőid előtt és utálatos bálványaid előtt, fiaid vérében, kiket nekik adtál:
   ³⁷ime én egybegyüjtöm minden szeretődet, kikkel közösűltél, mindazokat, kiket szerettél, mindazokkal együtt, kiket gyülöltél; és rád gyűjtöm azokat mindenünnen, és megmeztelenítem a te gyalázatodat előttök, és meglátják minden rútságodat.
   ³⁸És megitéllek téged a házasságtörők és vért ontók itéleteivel, és a haragnak és féltésnek vérébe keverlek.Ezekiel 23,10  ³⁹És azok kezeibe adlak téged, és lerontják bordélyodat, és lerombolják parázna-házadat; és levetköztetnek téged ruháidból, és elveszik a te szép ékszereidet; és mezítelen hagynak téged, rakva gyalázattal;
   ⁴⁰és sokaságot hoznak rád, és megköveznek téged kövekkel, és megölnek fegyvereikkel.
   ⁴¹És megégetik házaidat tűzzel, és itéletet tesznek ellened, fölötte sok asszony szemei előtt; és megszűnsz paráználkodni, és dijt nem adsz többé.Kir. IV. 25,9  ⁴²És megnyugszik az én haragom terajtad, és eltávozik tőled boszankodásom; és megnyugszom, és nem haragszom többé.
   ⁴³Mivelhogy nem emlékeztél meg ifjúságod napjairól, és mindezekkel ingerlettél engem: azért én is fejedre térítem a te utaidat, úgymond az Úr Isten, bár nem cselekszem veled a te vétkeid és minden utálatosságod szerint.
   ⁴⁴Ime mindaz, ki köz-példabeszédet mond, rólad veszi azt, mondván: Milyen az anya, olyan leánya is.
   ⁴⁵Anyád leánya vagy te, ki megvetette férjét és fiait; és nővéreid nővére vagy, kik megvetették férjeiket és fiaikat; anyátok céti nem, és atyátok amorreus.
   ⁴⁶És a te nénéd Szamaria, ő és leányai, kik balkezedre laknak, húgod pedig, ki jobb kezedre lakik, Sodoma és az ő leányai.
   ⁴⁷De az ő utaikon sem jártál, és vétkeiknél semmivel sem cselekedtél kevesebbet, sőt majdnem gonoszabbakat cselekedtél azoknál minden utadban.
   ⁴⁸Élek én! úgymond az Úr Isten, hogy nem cselekedett maga Sodoma, a te húgod és az ő leányai sem úgy, mint te cselekedtél és leányaid.
   ⁴⁹Ime Sodomának, a te húgodnak gonoszsága volt a kevélység; eltelve a kenyérnek bőségével, az ő és leányai hivalkodása mellett, kezet a szűkölködőnek és szegénynek nem nyujtottak;
   ⁵⁰és fölfuvalkodtak és utálatosságokat cselekedtek előttem; és elvetettem őket, a mint láttad.Móz. I. 19,24  ⁵¹És Szamaria a te bűneidnek felét sem követte el, hanem te felűlhaladtad őket vétkeiddel, és igazúltakká tetted nővéreidet minden utálatosságod által, melyeket cselekedtél.
   ⁵²Azért te is viseld gyalázatodat, ki felűlhaladtad nővéreidet bűneiddel, gonoszabbúl cselekedvén náloknál: mert igazúltak lettek általad; azért te is szégyenűlj meg és viseld gyalázatodat, ki igazúltakká tetted nővéreidet.
   ⁵³És visszatérítem és visszahelyezem Sodomának és az ő leányainak foglyait, és Szamariának és az ő leányainak foglyait; és visszatérítem közéjök foglyaidat,
   ⁵⁴hogy viseljed gyalázatodat, és szégyenűlj meg mindenben, a miket cselekedtél, vigasztalván őket.
   ⁵⁵És a te húgod, Sodoma, és leányai visszatérnek régi állapotjokra; és Szamaria és leányai visszatérnek régi állapotjokra; és te és leányaid visszatértek régi állapototokra.
   ⁵⁶Sodomának, a te húgodnak pedig híre sem volt a te szádban kevélységed napján,
   ⁵⁷mielőtt nyilvánossá lett volna gonoszságod, mint ez most vagyon, mikor Szíria leányainak, és körűled a filiszteusok minden leányainak gyalázatjára vagy, kik környeznek téged mindenfelől.
   ⁵⁸A te vétkedet és gyalázatodat viseld most, úgymond az Úr Isten.
   ⁵⁹Mert ezeket mondja az Úr Isten: Én úgy cselekszem veled, a mint te hátravetetted az esküt, hogy fölbontsd a szövetséget;
   ⁶⁰de (azután) megemlékezem ifjúságod napjaiban veled kötött szövetségemről; és örök szövetséget szerzek veled.
   ⁶¹És megemlékezel a te utaidról, és megszégyenled magadat, mikor visszafogadod nénéidet húgaiddal együtt; és leányaidúl adom neked őket, de nem a te szövetségednél fogva,
   ⁶²hanem megerősítem veled az én szövetségemet, és megtudod, hogy én vagyok az Úr,
   ⁶³hogy megemlékezzél és megpirúlj, és föl ne nyithasd többé szádat szégyenletedben, mikor megkegyelmezek neked mindenben, a miket velem cselekedtél, úgymond az Úr Isten.