Mózes II. könyve. Exodus

7 ¹És mondá az Úr Mózesnek: Ime Fáraó istenévé tettelek téged; és bátyád, Áron leszen prófétád.
²Te mondj meg neki mindent, a mit neked parancsolok; és ő szóljon Fáraónak, hogy Izrael fiait bocsássa el az ő földéről.Móz. II. 4,15  ³De én megkeményítem az ő szívét, és megsokasítom jeleimet és csodáimat Egyiptom földén.
   ⁴És ő nem hallgat meg titeket; de kezemet kinyújtom Egyiptomra, és kihozom seregemet és népemet. Izrael fiait Egyiptom földéről igen nagy itéletek által.
   ⁵És megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr, ki kezemet kinyújtom Egyiptomra, és Izrael fiait kihozom közőlük.
   ⁶Úgy cselekvék tehát Mózes és Áron; a mint parancsolta vala az Úr, úgy cselekvének.
   ⁷Mózes pedig nyolczvan esztendős vala, és Áron nyolczvanhárom, mikor Fáraónak szólottak.
   ⁸És mondá az Úr Mózesnek és Áronnak:
   ⁹Midőn Fáraó mondandja nektek: Mutassatok jeleket, mondjad Áronnak: Vedd vessződet, és vesd azt Fáraó elé, és kígyóvá fog változni.
   ¹⁰Bemenvén tehát Mózes és Áron Fáraóhoz, cselekvének, a mint parancsolta vala az Úr. És Áron elveté a vesszőt Fáraó és szolgái előtt, mely kigyóvá változék.Zsolt. 104,27  ¹¹Fáraó pedig eléhivá a bölcseket és bűbájosokat, és az egyiptomi varázslások s némely titkok által ők is hasonlóan cselekvének.
   ¹²És mindenik elveté vesszejét, melyek kigyókká változának; de Áron vesszeje elnyelé amazok vesszeit.
   ¹³És Fáraó szíve megátalkodék, és nem hallgatá meg őket, a mint az Úr megmondotta vala.
   ¹⁴Szóla pedig az Úr Mózesnek: Fáraó szíve megrögzött, nem akarja a népet elbocsátani.
   ¹⁵Menj hozzá reggel, mert ím ő kimégyen a vízhez; és állj meg előtte a folyóvíz partján, és a vesszőt, mely kigyóvá változott, vedd kezedbe,
   ¹⁶és mondd neki: A zsidók Ura Istene küldött engem hozzád, mondván: Bocsásd el népemet, hogy áldozzék nekem a pusztában; de mindeddig nem akartál meghallgatni.
   ¹⁷Ezt mondja, tehát az Úr: Ebből tudd meg, hogy én az Úr vagyok; ime a vesszővel, mely kezemben van, a folyóvízre csapok, és ez vérré változik.
   ¹⁸A halak is elvesznek a folyóvízben, és a víz megbűzhödik, és megundorodnak az egyiptomiak, kik a folyóvizet iszszák.
   ¹⁹És mondá az Úr Mózesnek: Mondjad Áronnak: Vedd vessződet, és nyújtsd ki kezedet Egyiptom vizeire, annak folyóira és patakjaira, tavaira és minden vízállásaira, hogy vérré változzanak; és vér legyen Egyiptom egész földén, mind a fa- mind a kőedényekben.
   ²⁰És Mózes és Áron úgy cselekvének, a mint az Úr parancsolta vala; és fölemelvén a vesszőt, Fáraó és az ő szolgái előtt megüté a folyóvizet, mely vérré változék.Móz. II. 17,5 Zsolt. 77,44  104,29  ²¹És a folyóvízben levő halak elveszének, és megbűzhödék a folyó, és az egyiptomiak nem ihaták a folyóvizet, és vér vala egész Egyiptom földén.
   ²²És az egyiptomi bűbájosok hasonlóképen cselekvének varázslásaikkal; és Fáraó szíve megátalkodék, és nem hallgatá meg őket, a mint az Úr megmondotta vala.Bölcs. 17,7  ²³És elfordúla, és beméne házába, és ezúttal sem vevé a dolgot szívére.
   ²⁴Az egyiptomiak pedig mindnyájan vízért ásának a folyó körül, hogy ihassanak, mert nem ihatnak vala a folyóvízből.
   ²⁵És hét nap telék el, mióta az Úr csapása volt a folyóvizen.