Mózes II. könyve. Exodus

3 ¹Mózes pedig legelteti vala ipának, Jetrónak, a madiáni papnak juhait; és midőn a puszta belsejébe hajtotta a nyájat, az Isten hegyéig, Hórebig juta.
²És megjelene az Úr neki tűz lángjában egy csipkebokor közepén, és látá, hogy a csipkebokor ég, és meg nem emésztetik.Ap.cs. 7,30  ³Mondá tehát Mózes: Elmegyek és megnézem e nagy látványt, miért nem ég meg a csipkebokor?
   ⁴Látván pedig az Úr, hogy nézni megy, szólítá őt a csipkebokorból, és mondá: Mózes, Mózes! Ki felelé: Jelen vagyok.
   ⁵Amaz pedig: Ne közelíts, úgymond, ide; oldd le a sarut lábaidról, mert a hely, melyen állasz, szent föld.
   ⁶És mondá: Én vagyok atyád Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Mózes elrejté orczáját, mivel nem mere nézni az Istenre.Máté 22,32 Márk 12,26 Luk. 20,37  ⁷Kinek mondá az Úr: Láttam Egyiptomban népem nyomorúságát, és hallottam kiáltását, azok keménysége miatt, kik a munkára ügyelnek,
   ⁸és tudván az ő fájdalmát, leszállottam, hogy megszabadítsam őt az egyiptomiak kezeiből, és kivigyem azon földről jó és tágas földre, oly földre, mely tejjel és mézzel foly, a kananeusok és heteusok, az amorreusok és ferezeusok, a heveusok és jebuzeusok helyeire.
   ⁹Izrael fiainak kiáltása tehát fölhatott hozzám, és láttam inségöket, melylyel az egyiptomiak által elnyomatnak.
   ¹⁰De jöszte, és elküldelek téged Fáraóhoz, hogy kivezesd népemet, Izrael fiait Egyiptomból.Zsolt. 104,26  ¹¹És mondá Mózes az Istennek: Ki vagyok én, hogy Fáraóhoz menjek, és kihozzam Izrael fiait Egyiptomból?
   ¹²Ki mondá neki: Én veled leszek, és ez lesz jeled, hogy én küldöttelek téged: Mikor kihozod az én népemet Egyiptomból, e hegyen fogsz áldozni az Istennek.
   ¹³Mondá Mózes az Istennek: Ime én elmegyek Izrael fiaihoz, és mondom nekik: Atyáitok Istene küldött engem hozzátok. Ha azt mondandják nekem: Mi az ő neve? mit mondjak nekik?
   ¹⁴Mondá az Isten Mózesnek: Én vagyok, a ki vagyok. Mondá: Igy szólj Izrael fiainak: Az, a ki vagyon, küldött engem hozzátok.
   ¹⁵És Isten mondá ismét Mózesnek: Ezeket mondd Izrael fiainak: Atyátok Ura Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött engem hozzátok; ez az én nevem mindörökké, s igy legyen rólam emlékezet nemzedékről nemzedékre.
   ¹⁶Menj el, és gyüjtsd egybe Izrael véneit, és mondd nekik: Atyáitok Ura Istene jelent meg nekem, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene, mondván: Látogatván, meglátogattalak titeket, és láttam mindeneket, melyek rajtatok történtek Egyiptomban.
   ¹⁷És elhatároztam, hogy kiviszlek titeket Egyiptom nyomoruságából a kananeusok és heteusok, az amorreusok és ferezeusok, a heveusok és jebuzeusok földére, a tejjel és mézzel folyó földre.
   ¹⁸És meghallgatják a te szódat; és menj be te és Izrael vénei Egyiptom királyához, és mondd neki: A zsidók Ura Istene hivott minket; háromnapi járó földre elmegyünk a pusztába, hogy áldozzunk a mi Urunknak Istenünknek.
   ¹⁹De én tudom, az egyiptomi király nem bocsát el titeket, hogy elmenjetek, hanem csak hatalmas kéz által.
   ²⁰Mert kinyujtom kezemet, és megverem Egyiptomot mindenféle csodáimmal, melyeket közöttök tenni fogok; azután elbocsát titeket.
   ²¹És e népet kedvessé teszem az egyiptomiaknál; hogy mikor kimentek, ne menjetek üresen,Móz. II. 11,2  12,35  ²²hanem az asszony kérjen szomszédnéjától és háziasszonyától ezüst és arany edényeket és ruhákat; rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s igy foszszátok meg Egyiptomot.