Prédikátor könyve

1 ¹A Prédikátornak, Dávid fiának, Jerusalem királyának igéi.
²Hiúságok hiúsága! – úgymond a Prédikátor, – hiúságok hiúsága, és minden hiúság!
   ³Mije van egyebe az embernek minden munkájából, melylyel fáradoz a nap alatt?
   ⁴Nemzedék elmúlik, és nemzedék jő; a föld pedig örökké az marad.
   ⁵Fölkel a nap és lenyugszik, és helyére visszatér, honnan újra föltámad;
   ⁶dél felé kerül, és éjszakra fordúl; mindent bejárván, kerengve megyen a szél, és körébe visszatér.
   ⁷Minden folyóvíz a tengerbe szakad, és a tenger nem árad meg; azon helyre, honnan a folyóvizek erednek, visszatérnek, hogy ismét folyjanak.
   ⁸Minden dolog nehéz; ember nem fejtheti meg azokat beszéddel; nem elégedik meg a szem látással, a fül sem telik be hallással.
   ⁹Micsoda az, mi volt? ugyanaz, mi következni fog. Micsoda az, mi lett? ugyanaz, mi megint leszen.
   ¹⁰Semmi újság nincs a nap alatt, és nem mondhatja senki: Ime ez új; mert immár meg volt az előbbi időkben, melyek előttünk voltak.
   ¹¹Nincs az előbbiekről emlékezet, de még az ezután jövendőkről sem lesz emlékezet azoknál, kik utóbb következnek.
   ¹²Én, a Prédikátor, Izrael királya voltam Jerusalemben,
   ¹³és föltettem szívemben, hogy bölcseséggel vizsgálódni és értekezni fogok mindenről, mi a nap alatt történik. Ez igen rosz foglalkozást adta Isten az emberek fiainak, hogy azzal foglalkozzanak.
   ¹⁴Láttam mindent, mi a nap alatt történik, és ime minden hiúság és a lélek gyötrelme.
   ¹⁵Az elveteműltek nehezen jobbúlnak meg, és a bolondok száma végtelen.
   ¹⁶Szólék szívemben, mondván: Ime naggyá lettem, és meghaladtam bölcseséggel mindazokat, kik előttem voltak Jerusalemben; és elmém sokról elmélkedett bölcsen, és tanúltam,
   ¹⁷és arra adtam szívemet, hogy értsem az okosságot és tudományt, a tévedéseket és bolondságot; és úgy találtam, hogy ezekben is csak fáradság vagyon és a lélek gyötrelme,
   ¹⁸azért, mivel a sok bölcseségben sok a búsulás, és fáradalmat gyarapít, ki a tudományt gyarapítja.