Mózes V. könyve. Deuteronomium

5 ¹És hívá Mózes egész Izraelt, és mondá neki: Halljad Izrael a szertartásokat és itéleteket, melyeket én ma füleitekbe szólok; tanuljátok meg azokat, és teljesitsétek be cselekedettel.
²A mi Urunk Istenünk szövetséget szerzett velünk Hóreben.
   ³Nem atyáinkkal tett kötést, hanem velünk, kik jelen vagyunk és élünk.
   ⁴Szinről szinre szólott nekünk a hegyen a tűz közepéből.
   ⁵Én az időben közbenjáró és közvetítő voltam az Úr között és közöttetek, hogy megjelentsem nektek az ő igéit; mert féltetek a tűztől, és nem mentetek föl a hegyre; és mondá ő:
   ⁶Én vagyok a te Urad Istened, ki téged kihoztalak Egyiptom földéről, a szolgaság házából.Móz. II. 20,2 Móz. III. 26,1 Zsolt. 80,11  ⁷Idegen isteneid ne legyenek szinem előtt.Móz. II. 20,3 Zsolt. 80,10  ⁸Faragott képet ne csinálj magadnak, se valami hasonlatosságot azokról, mik fenn az égben, és mik alant a földön vannak, és mik a vizekben laknak a föld alatt.Móz. II. 20,4 Móz. III. 26,1 Zsolt. 96,7  ⁹Ne imádd azokat, és ne tiszteld; mert én vagyok a te Urad Istened, boszúálló Isten, megbüntetvén az atyák gonoszságát a fiakban harmad és negyed ízig azoknál, kik engem gyűlölnek;Móz. II. 34,14  ¹⁰és irgalmasságot tévén sok ezeriglen az engem szeretőkkel, és parancsaim megtartóival.
   ¹¹Ne vedd hiába a te Urad Istened nevét; mert nem lesz büntetlen, a ki hiú dologra veszi az ő nevét.Móz. II. 20,7 Móz. III. 19,12 Máté 5,33  ¹²Tart meg a szombatnapot, hogy azt megszenteljed, a mint megparancsolta neked Urad Istened.
   ¹³Hat nap munkálkodjál, és tedd meg minden dolgodat.
   ¹⁴A hetedik nap szombat, azaz Urad Istened nyugodalma. Ne tégy azon semmi dolgot, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se ökröd, se szamarad, se akármi barmod, se a jövevény, ki kapudon belül vagyon; hogy megnyugodjék szolgád és szolgálód, valamint magad is.Móz. I. 2,2 Móz. II. 20,10 Zsid. 4,4  ¹⁵Emlékezzél meg, hogy te is szolgáltál Egyiptomban, és kihozott onnan téged a te Urad Istened erős kézzel és kinyujtott karral. Annakokáért parancsolta neked, hogy megtartsd a szombatnapot.
   ¹⁶Atyádat és anyádat tiszteljed, a mint parancsolta neked a te Urad Istened, hogy hosszú ideig élj, és jól legyen dolgod a földön, melyet a te Urad Istened ád teneked.Móz. II. 20,12 Sirákf. 3,9 Máté 15,4 Márk 7,10 Efez. 6,2  ¹⁷Ne ölj.
   ¹⁸Ne paráználkodjál.
   ¹⁹Ne orozz.
   ²⁰Ne szólj hamis tanúságot felebarátod ellen.
   ²¹Ne kivánjad felebarátod feleségét; se házát, se mezejét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, se semmit, a mi övé.Máté 5,28 Rom. 7,7  ²²Ezen igéket mondá az Úr a ti egész sokaságtoknak a hegyen, a tűz és felhő és homály közepéből, nagy szóval, semmi többet azokhoz nem adván; és két kőtáblára irá azokat, melyeket nekem adott.
   ²³Ti pedig, miután hallottátok a szózatot a sötétség közepéből, és a hegyet égni láttátok, hozzám jövétek a nemzetségek minden fejedelmei és vénei, és mondátok:
   ²⁴Ime Urunk Istenünk megmutatta nekünk dicsőségét és nagyvoltát. Hallottuk szavát a tűz közepéből, és tapasztaltuk ma, hogyha szól Isten az emberrel, élhet az ember.
   ²⁵Miért haljunk tehát meg, és emészszen el minket ez igen nagy tűz? Mivel ha tovább halljuk a mi Urunk Istenünk szavát, meghalunk.
   ²⁶Mert micsoda minden test, hogy hallja az élő Isten szavát, ki a tűz közepéből szól, mint mi hallottuk, és élhessen?
   ²⁷Te járúlj inkább oda, és halljad mind, a miket Urunk Istenünk szól neked; és mondd el nekünk, és mi hallván, megcselekeszszük azokat.
   ²⁸Mit hallván az Úr, mondá nekem: Hallottam e nép igéinek szavát, miket neked mondottak; mindent jól szólottak.
   ²⁹Vajha oly értelmök lenne, hogy félnének, és megtartanák minden parancsaimat minden időben, hogy jól legyen dolguk nekik és gyermekeiknek mindörökké!
   ³⁰Eredj, és mondd nekik: Térjetek vissza sátoraitokba.
   ³¹Te pedig maradj itt velem, és elmondom neked minden parancsaimat és szertartásaimat és itéleteimet, melyekre tanítsd őket, hogy cselekedjék azokat a földön, melyet nekik örökségül adok.
   ³²Tartsátok meg tehát és cselekedjétek, a miket nektek parancsolt az Úr Isten, ne térjetek se jobbra, se balra;
   ³³hanem azon uton járjatok, melyet parancsolt a ti Uratok Istenetek, hogy éljetek, és jól legyen dolgotok, és napjaitok meghosszabbúljanak örökségtek földén.