Apostolok Cselekedetei

9 ¹Saul pedig még dúlván-fúlván fenyegetésekkel és öldökléssel az Úr tanítványai ellen, a papifejedelemhez méne.Galat. 1,13  ²És levelet kére tőle Damaskusba a zsinagógákhoz, hogy ha e járatú férfiakat és asszonyokat találand, megkötözve hozza Jerusalembe.
   ³És midőn az úton ment, történék, hogy Damaskushoz közelgete, és hirtelen világosság vevé őt körűl az égből.
   ⁴És és leesvén a földre, szózatot halla, mely mondá neki: Saul, Saul! miért üldözesz engem?
   ⁵Ez mondá: Ki vagy? Uram! És amaz: Én vagyok Jézus, kit te üldözesz; nehéz neked az ösztön ellen rugdalóznod.
   ⁶És reszketvén és álmélkodván, kérdé: Uram! mit akarsz, hogy cselekedjem?
   ⁷És az Úr őneki: Kelj föl, és menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kelljen cselekednek? Ama férfiak pedig, kik őt kisérik vala, álmélkodva állának, hallván ugyan a szózatot, de senkit sem látván.Apost.cs. 22,9  26,14  ⁸Fölkele pedig Saul a földről, és fölnyitván szemeit, semmit sem láta. Kézenfogva vezetvén tehát őt, bevivék Damaskusba.
   ⁹És ott vala három napig, nem látván, és nem evék, sem nem ivék.
   ¹⁰Vala pedig Damaskusban egy Ananiás nevű tanítvány, kihez látomásban így szóla az Úr: Ananiás! Ő pedig mondá: Itt vagyok, Uram!
   ¹¹És az Úr őneki: Kelj föl, és menj azon utczába, mely egyenesnek hivatik, és keress föl Júdás házában egy tarzusi Saul nevűt; mert íme ő imádkozik.
   ¹²(És ez láta egy Ananiás nevű férfiút, a mint beméne és kezeit rája tevé, hogy látását visszanyerje.)
   ¹³Felelé pedig Ananiás: Uram! soktól hallottam e férfiú felől, mennyi gonoszt cselekedett a te szenteidnek Jerusalemben.
   ¹⁴És itten hatalma van a papifejedelmektől, hogy megkötözze mind, a kik segítségűl híják a te nevedet.
   ¹⁵Mondá pedig neki az Úr: Menj el, mert nekem választott edényem ő, hogy hordozza nevemet a pogányok, fejedelmek és Izrael fiai előtt;
   ¹⁶mert én megmutatom neki, mennyit kell neki az én nevemért szenvednie.
   ¹⁷És elméne Ananiás, és belépe a házba, és rája tévén kezeit, mondá: Saul, atyámfia! az Úr Jézus küldött engem, ki megjelent neked az úton, melyen jöttél, hogy láss, és beteljél Szentlélekkel.
   ¹⁸És azonnal mint valami halpikkelyek esének le az ő szemeiről, és visszanyeré látását, és fölkelvén, megkeresztelteték.
   ¹⁹És miután evett, megerősödék. És a tanítványokkal tarta, kik Damaskusban valának, nehány napig.
   ²⁰És legottan a zsinagógákban hirdeté Jézust, hogy ő az Isten Fia.
   ²¹Álmélkodának pedig mindnyájan, kik hallák őt, és mondák: Nemde ez az, ki üldözé Jerusalemben azokat, kik segitségűl híják vala ezt a nevet, és ide azért jött, hogy kötözve vigye azokat a papifejedelmekhez?
   ²²Saul pedig mindinkább megerősödék, és megszégyeníté a zsidókat, kik Damaskusban laknak vala, bizonyítván, hogy ez a Krisztus.
   ²³Sok nap eltelte után pedig tanácsot tartának együtt a zsidók, hogy megöljék őt.
   ²⁴De Saul megtudá incselkedéseiket. Azok pedig a kapukat is őrzik vala éjjelnappal, hogy megöljék őt.Kor. II. 11,32.33  ²⁵Azonban a tanítványok fogván őt éjjel, a kőfalon kibocsáták, leeresztvén egy kosárban.
   ²⁶Mikor pedig Jerusalembe jött, a tanítványokhoz akart csatlakozni; de mindnyájan félnek vala tőle, nem hivén, hogy tanítvány.
   ²⁷Barnabás pedig fogván őt, az apostolokhoz vivé, és elbeszélé nekik, mint látta az úton az Urat, és miképen szólt ez neki, és hogy Damaskusban bátran működött Jézus nevében.
   ²⁸És velök vala, járván és kelvén Jerusalemben, és bátran működvén az Úr nevében.
   ²⁹Szóla pedig a pogányoknak is, vetekedék a görögökkel, azok pedig halálra keresék őt.
   ³⁰Mit midőn megtudtak az atyafiak, Cezareába vivék őt, és Tarzusba bocsáták.
   ³¹Az anyaszentegyháznak pedig egész Judeában, Galileában és Szamariában békesége vala, és gyarapodék, járván az Úr félelmében, és betelék a Szentlélek vigasztalásával.
   ³²Lőn pedig, hogy Péter eljárván mindnyájokat, azon szentekhez juta, kik Liddában laknak vala.
   ³³Talála pedig ott egy Eneás nevű inaszakadt embert, ki nyolcz esztendőtől ágybanfekvő.
   ³⁴És mondá neki Péter: Eneás! meggyógyít téged az Úr Jézus Krisztus; kelj föl, magad vesd meg ágyadat. És azonnal fölkele.
   ³⁵És láták őt mindnyájan, kik Liddában és Saronában laknak vala, s kik megtérének az Úrhoz.
   ³⁶Joppéban pedig egy Tabita nevű tanítvány-asszony vala, mi Dorkasnak értelmeztetik. Ez teljes vala jócselekedetekkel és alamizsnákkal, melyeket tőn.
   ³⁷Történék pedig az napokban, hogy megbetegedvén, meghala. Kit miután megmostak, a felsőterembe tevék őt.
   ³⁸Közellévén pedig Lidda Joppéhez, s a tanítványok hallván, hogy Péter ott vagyon, két férfiút küldének hozzája, kérvén őt: Ne sajnálj hozzánk jőni.
   ³⁹Fölkelvén pedig Péter, elméne velök. És midőn oda érkezett, a felsőterembe vivék őt; és körűlállák őt mind az özvegyek, sírván, és mutogatván neki a köntösöket és ruhákat, melyeket Dorkas csinált vala nekik.
   ⁴⁰Kiutasítván pedig mindnyájokat, Péter térdre esvén, imádkozék. És a testhez fordúlván, mondá: Tabita! kelj föl. Amaz pedig fölnyitá szemeit, és látván Pétert, felüle.
   ⁴¹Kezét nyujtván pedig neki, fölállitá őt. És eléhiván a szenteket és az özvegyeket, őt, az élőt, átadá nekik.
   ⁴²Ennek híre ment egész Joppéban, és sokan hivének az Úrban.
   ⁴³Lőn pedig, hogy még több napig marada Joppéban egy Simon nevű szijgyártónál.