Apostolok Cselekedetei

6 ¹Ama napokban pedig növekedvén a tanítványok száma, zúgolódásuk lőn a görögöknek a zsidók ellen azért, mintha özvegyeik megvettetnének a mindennapi kiszolgáltatásban.
²Egybehíván tehát a tizenkettő a tanítványok sokaságát, mondák: Nem illő nekünk elhagynunk az Isten igéjét, és az asztaloknál szolgálnunk.
   ³Válaszszatok azért, atyámfiai, közőletek hét, jó hirűnevű férfiút, Szentlélekkel és bölcseséggel teljeseket, kikre e foglalatosságot bízzuk.
   ⁴Mi pedig az imádságban és az ige szolgálatában leszünk foglalatosak.
   ⁵És tetszék e beszéd az egész sokaság előtt, és választák Istvánt, hittel és Szentlélekkel teljes férfiút, és Filepet és Prokorust, Nikánort és Timont, Parmenást és Miklóst, az antiokiai jövevényt.
   ⁶Ezeket állíták az apostolok elé, kik imádkozván, rájok tevék kezeiket.
   ⁷És az Úr igéje mindinkább terjede, és igen sokasodék a tanítványok száma Jerusalemben; a papok közől is nagy sereg hódola meg a hitnek.
   ⁸István pedig teljes lévén malaszttal és erővel, nagy csodákat és jeleket tőn a nép között.
   ⁹Ekkor támadának némelyek a zsinagógából, mely neveztetik libertínusokénak, és cirenei- és alexandriai- és azokénak, kik Cilíciából és Ásiából valának, vetekedvén Istvánnal.
   ¹⁰De nem állhattak ellene a bölcseségnek és Léleknek, a ki szól vala.
   ¹¹Akkor alattomban küldének férfiakat, kik majd azt mondják, hogy hallották őt káromló igéket szólani Mózes és az Isten ellen.
   ¹²Fölzendíték tehát a népet és a véneket és irástudókat; és összefutván, megragadák őt, és a gyülekezetbe vivék.
   ¹³És hamis tanúkat állitának, kik mondák: Ez az ember nem szűnik meg a szent hely és a törvény ellen való igéket szólani;
   ¹⁴mert hallottuk őt mondani: Hogy ez a názáreti Jézus lerontja ezt a helyet, és elváltoztatja a hagyományokat, melyeket nekünk Mózes adott.
   ¹⁵És rája nézvén mindnyájan, kik a gyülekezetben ülnek vala, láták, hogy orczája olyan, mint az angyal orczája.