Apostolok Cselekedetei

4 ¹Midőn pedig ők a néphez szólottak, odaérkezének a papok és a templom gondviselője és a szadduceusok,
²neheztelvén, hogy a népet tanítják, és Jézusban hirdetik a halálból való feltámadást.
   ³És rájok veték kezeiket, és őrizet alá tevék őket másodnapig; mert már este vala.
   ⁴Sokan pedig azok közől, kik hallották vala az igét, hivének, és lőn a férfiak száma ötezer.
   ⁵Lőn pedig másodnapon, hogy egybegyűlének azok fejedelmei és a vének és az irástudók Jerusalemben,
   ⁶és Annás, a papifejedelem, és Kaifás, János és Sándor, és a mennyien valának a papi nemből.
   ⁷És középre állitván őket, kérdezék: Micsoda hatalommal, vagy ki nevében cselekedtétek ti ezt?
   ⁸Akkor Péter, eltelvén Szentlélekkel, mondá nekik: Népnek fejedelmei és vének! halljátok:
   ⁹Ha mi ma itéletre vonatunk a beteg emberrel tett jótéteményért, melylyel ez meggyógyíttatott,
   ¹⁰tudva legyen nálatok, mindnyájotoknál, és egész Izrael népénél: hogy a mi Urunknak, a názáreti Jézus Krisztusnak nevében, kit ti megfeszítettetek, kit az Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez épségben előttetek.
   ¹¹Ez a kő, mely tőletek, épitőktől megvettetett, mely szeglet fejévé lett.Zsolt. 117,22 Izai. 28,16 Máté 21,42 Márk 12,10 Luk. 20,17 Rom. 9,33 Péter I. 2,7  ¹²És nincs másban, senkiben üdvösség; mert nem is adatott más név az ég alatt az embereknek, melyben nekünk üdvezűlnünk kellene.
   ¹³Látván pedig ők Péter és János bátorságát, és megértvén, hogy ezek irástudatlan közemberek, csodálkozának, és rájok ismerének, hogy Jézussal voltak.
   ¹⁴Azon embert is látván velök állani, ki meggyógyittatott vala, semmit sem mondhatának ellenök.
   ¹⁵Parancsolák azért nekik, hogy lépjenek ki a gyülekezetből. És tanakodnak vala egymás között,
   ¹⁶mondván: Mit cselekedjünk ez emberekkel? mert csakugyan nyilvános csodajel tétetett általok, mi Jerusalem minden lakói előtt tudva van, és nem tagadhatjuk.
   ¹⁷De hogy ez tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé e névben egy embernek se szóljanak.
   ¹⁸És behíván őket, megparancsolák, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak Jézus nevében.
   ¹⁹Péter pedig és János felelvén, mondák nekik: Ha méltó-e az Isten szine előtt inkább titeket hallgatni, mint az Istent? magatok itéljétek meg.
   ²⁰Mert nem lehet, hogy a miket láttunk és hallottunk, ne beszéljük.
   ²¹Azok pedig megfenyegetvén, elbocsáták őket, nem találván módot, hogy őket megbüntessék, a nép miatt, mert mindnyájan dicsőiték a lett dolgot abban, a mi történt vala.
   ²²Mert negyven esztendősnél idősebb vala azon ember, kin a meggyógyulásnak e csodája történt.
   ²³Elbocsáttatván pedig, övéikhez jövének, és elbeszélék nekik mind, a mit a papifejedelmek és vének mondottak.
   ²⁴Kik midőn ezt hallották, egyakarattal fölemelék szavokat az Istenhez, és mondák: Uram! te vagy, ki teremtetted az eget és földet, a tengert és mindent, mik azokban vannak,
   ²⁵ki a Szentlélek által a mi atyánknak, Dávidnak, a te szolgádnak szájával mondottad: Miért agyarkodnak a pogányok, s gondolnak a népek hiúságokat?
   ²⁶Fölállanak a föld királyai, és a fejedelmek egybegyűlnek az Úr ellen és az ő fölkentje ellen.
   ²⁷Mert valóban egybegyűltek e városban a te szent gyermeked, Jézus ellen, kit te fölkentél, Heródes és Pontzius Pilátus a pogányokkal és Izrael népeivel,
   ²⁸véghezviendők, a mit a te kezed és tanácsod végzett, hogy meglegyen.
   ²⁹Most tehát, Uram! tekints az ő fenyegetésökre, és add a te szolgáidnak, hogy minden bizodalommal hirdessék a te igédet,
   ³⁰kinyujtván kezedet gyógyitásokra, hogy jelek és csodák legyenek a te szent Fiad, Jézus neve által.
   ³¹És midőn imádkoztak, megrendűle a hely, melyben egybegyűltek vala, és betelének mindnyájan Szentlélekkel, és az Isten igéjét bízvást hirdeték.
   ³²A hívek sokaságának pedig egy szivök, egy lelkök vala, és senki közőlük azokból, miket bir vala, semmit sajátjának nem monda, hanem mindenök közös vala.
   ³³És nagy hatalommal tőnek bizonyságot az apostolok a mi Urunk Jézus Krisztus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájokban.
   ³⁴Mert nem is vala közöttük senki szűköldödő. Mivel mindazok, kik mezőket vagy házakat birnak vala, eladván eléhozák azok árát, miket eladtanak,
   ³⁵és az apostolok lábaihoz tevék; ez pedig elosztaték mindennek, a mint kinekkinek szüksége vala.
   ³⁶Igy József, ki az apostoloktól Barnabásnak (azaz, vigasztalás fiának) neveztetett, ki levita vala, ciprusi származású,
   ³⁷egy mezeje lévén, eladá azt, és elhozván árát, az apostolok lábaihoz tevé.