28
1És midőn kimenekedtünk, akkor megtudók, hogy Melitának hivatik a sziget. Az idegen lakosok pedig nem kevés emberséggel viseltetnek vala hozzánk.
2Mert nagy tüzet rakván, jól fogadának mindnyájunkat a ránk eredő zápor és a hideg miatt.
   3Mikor pedig Pál sok száraz venyigét szedett, és azt a tűzre tette, egy vipera-kigyó a melegtől kibújván, kezére ragada.
   4Az idegen lakosok látván a kigyót az ő kezén függeni, mondák egymásnak: Bizonyosan gyilkos ez ember, miután kimenekedett a tengerből, a boszúállás nem hagyja őt élni.
   5Ő pedig lerázván a kigyót a tűzbe, semmi bajt nem érze.Márk 16,18 
6Amazok azt vélék, hogy földagadván, mindjárt eldől, és meghal. De sokáig várván, és látván, hogy semmi baja nem történik, más gondolatra jöttek, s istennek mondák őt.Apost.cs. 14,11 
7Ama helyeken pedig majorjai voltak a sziget főemberének, kinek Publius vala neve, ki minket befogadván, harmadnapig emberségesen tarta.
   8Történék pedig, hogy Publius atyja hideglelésben és vérhasban szenvedve, feküvék. Kihez Pál beméne, és miután imádkozott és rája tette kezeit, meggyógyítá őt.Máté 8,14 
9Ez meglévén, mindnyájan, kik a szigetben betegek valának, hozzája menvén, megyógyúlának.
   10Kik sok tisztességgel is megbecsültek minket, s midőn hajóra keltünk, a mire szükségünk volt, azzal elláttak.
   11Három hónap múlva pedig egy alexandriai hajón evezénk, mely a szigeten telelt vala, s melynek Kasztor és Pollux vala czímere.
   12És midőn Szirakúzába jutottunk, ott maradánk harmadnapig.
   13Onnan kerűlvén, Régiumba érkezénk; és egy nappal azután a déli szél fúván, másod nap jutánk Puteoliba,
   14hol atyafiakat találván, kérének minket, hogy maradjunk nálok hét napig. És úgy menénk Romába.
   15A honnét, mikor meghallották az atyafiak, elénk jövének Appius piaczáig és a három Tabernáig. Kiket meglátván Pál, hálát ada Istennek, és bizodalmat vőn.
   16Mikor pedig Romába jutottunk, megengedteték Pálnak, hogy maga maradjon az őt őrző vitézzel.
   17Harmadnap múlva pedig magához hivatá a főzsidókat. És midőn egybegyűltek, mondá nekik: Atyámfiai, férfiak! én bár semmit nem cselekedtem a nép ellen, sem az ősi szokások ellen, fogva adattam Jerusalemből a romaiak kezébe.
   18Ezek kérdőre vonván engem, el akarának bocsátani, mivelhogy semmi halálra méltó ok nem volt bennem.Apost.cs. 25,25  26,31  23,29  24,26 
19De a zsidók ellene mondván, kényszerűltem a császárra hivatkozni, nem mintha nemzetemet akarnám vádolni.Apost.cs. 25,11 
20Ezokért kivántalak tehát titeket látni, és szólani veletek; mert Izrael reménységeért vétettem körűl e lánczczal.Apost.cs. 26,6 
21Azok pedig mondák neki: Mi sem levelet nem vettünk felőled Judeából, sem az idejövő atyafiak közől senki sem jelentett vagy szólott valami roszat felőled.
   22Azonban kivánjuk tőled hallani, minő véleményben vagy; mert tudva van előttünk, hogy e vallásnak mindenütt ellene mondanak.
   23Tehát napot rendeltek neki, mikor igen sokan jövének hozzá a szállásra, kiknek bizonyságot tévén, szóla az Isten országáról, igyekezvén őket Jézusról meggyőzni Mózes törvényéből és a prófétákból reggeltől estig.
   24És némelyek elhivék a mondottakat, némelyek pedig nem hivék.
   25És mivel nem tudtak megegyezni egymás között, elmenének, Pál még egy szót mondván: Hogy jól mondotta a Szentlélek Izaiás próféta által atyáinknak,
   26így szólván: Menj e néphez és mondd nekik: Füllel hallotok, és nem értetek; s látván láttok, és át nem látjátok;
   27mert megvastagodott e nép szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behúnyják, netalán hogy lássanak szemeikkel, és füleikkel halljanak, és értsenek szivökkel, és megtérjenek, és meggyógyítsam őket.Izai. 6,9.10 Máté 13,14.15 Ján. 12,40 
28Tudva legyen tehát előttetek, hogy a pogányoknak küldetik Isten ez üdvözítése, és ők meghallgatják.
   29És midőn ezeket mondotta, kimenének tőle a zsidók, egymás között sokat vitatkozván.
   30Ő pedig két egész esztendeig marada szállásán, és mind elfogadá, kik hozzája mennek vala,
   31hirdetvén az Isten országát, és tanítván, a mik az Úr Jézus Krisztus felől vannak, teljes bátorsággal, tilalom nélkül.