Apostolok Cselekedetei

18 ¹Ezek után eltávozván Athenéből, Korintusba méne.
²S ott találván egy Aquila nevű, pontusi születésű zsidót, ki nem rég jött Olaszországból Priscillával, feleségével együtt, (mivel Klaudius császár azt parancsolta, hogy a zsidók mindnyájan távozzanak Romából), hozzájok méne.
   ³És mivel ugyanazon mesterséget üzte, nálok maradt és munkálkodék, (valának pedig sátorcsináló mesterek.)
   ⁴És beszéle a zsinagógában minden szombaton, közbevetvén az Úr Jézus nevét, és oktatá a zsidókat és görögöket.
   ⁵Midőn pedig eljöttek Macedoniából Szílás és Timoteus, Pál még inkább buzgólkodék az ígehirdetésben, bizonyítván a zsidóknak, hogy Jézus ama Krisztus.
   ⁶De mivel azok ellene mondottak és káromolták, kirázván ruháit, mondá nekik: A ti véretek fejeteken! én tiszta vagyok; s e napságtól a pogányokhoz megyek.
   ⁷És elköltözvén onnét, beméne egy Títus Justus nevű s istentisztelő házába, kinek háza a zsinagógához vala ragasztva.
   ⁸Krispus pedig, a zsinagóga fejedelme, hitt az Úrban egész házával együtt, és sokan a korintusiak közől hallván, hivének és megkereszteltetének.
   ⁹Mondá pedig az Úr éjszaka látomás által Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass.
   ¹⁰Azért vagyok én veled, és senki sem támad meg, hogy ártson neked; mert sok népem vagyon e városban.
   ¹¹Tehát esztendeig lakék ott és hat hónapig, hirdetvén nálok az Isten igéjét.
   ¹²Gallio pedig helytartó lévén Akájában, a zsidók egyszivvel támadának Pálra, és őt az itélőszékhez vivék,
   ¹³mondván: hogy ez a törvény ellen való istenitiszteletre csábítja az embereket.
   ¹⁴Midőn Pál meg akarta nyitni száját, mondá Gallio a zsidóknak: Ha valami törvénytelenségről vagy gonosz cselekedetről volna szó, oh zsidó férfiak! bizonynyal meghallgatnálak titeket;
   ¹⁵de mivel valami ígéről és nevekről és a ti törvényetekről van a kérdés, ti lássátok; én ezekben bíró nem akarok lenni.
   ¹⁶És elüzé őket az itélőszék elől.
   ¹⁷Megragadván pedig mindnyájan Szosztenest, a zsinagóga fejedelmét, verék őt az itélőszék előtt. De Gallio ezekkel mit sem gondola.
   ¹⁸Pál pedig, miután ott több napig tartózkodott, az atyafiaktól elbucsúzván, Szíriába eveze, (és vele Priscilla és Aquila); Cenkrisben pedig megnyiré fejét, mert fogadása vala.Apost.cs. 21,24  ¹⁹És Efezusba jutván, amazokat ott hagyá. Ő pedig bemenvén a zsinagógába, vetekedék a zsidókkal.
   ²⁰Bár ezek kérék őt, hogy több ideig maradjon ott, nem akara;
   ²¹hanem elbucsúzván és mondván: Ismét visszatérek hozzátok, ha Isten úgy akarja… elindúla Efezusból.
   ²²És lemenvén Cezareába, onnan fölméne, és köszönté az anyaszentegyházat; és lejöve Antiokiába.
   ²³Ott némi időt töltvén, útra kele; s rendre eljárá Galátzia tartományát és Frígiát, erősítvén mind a tanítványokat.
   ²⁴Egy Apollo nevü zsidó, alexandriai származású, ékesenszóló és az irásokban jártas férfiú pedig Efezusba jöve.
   ²⁵Ez oktatva lévén az Úr útjára, buzgó lélekkel szóla, és szorgalmasan terjeszté Jézus ügyét, habár csak János keresztségéről tudott.
   ²⁶Ez tehát bízvást kezde működni a zsinagógában. Hallván őt Priscilla és Aquila, magok mellé vevék, és tökéletesebben megtaníták őt az Úr útjára.
   ²⁷Mikor pedig Akájába akart menni, az atyafiak figyelmezteték irásban a tanítványokat, hogy fogadják be őt. Ki, midőn megérkezett, sokat használa azoknak, kik hittek vala.
   ²⁸Mert nagy buzgósággal czáfolá meg nyilván a zsidókat, megmutatván az irásokból, hogy Jézus ama Krisztus.