Apostolok Cselekedetei

17 ¹Miután pedig eljárták Amfipolist és Apolloniát, jövének Tesszalonikába, hol a zsidóknak zsinagógájok vala.
²Pál tehát szokás szerint beméne hozzájok, és három szombaton szóla nekik az irásokból,
   ³megfejtvén és eléjök adván: „hogy a Krisztusnak szenvedni és halottaiból feltámadni kellett, és hogy az a Jézus ama Krisztus, kit én nektek hirdetek.“
   ⁴És némelyek közőlük hivének, és Pálhoz és Szíláshoz csatlakozának, az istentisztelők és pogányok közől is nagy sokaság és nem kevés nemes asszonyok.
   ⁵De a zsidók irígykedvén, és magokhoz vévén a köznépből némely gonosz férfiakat, összesereglének, fölzendítvén a várost, és Jázon házánál megállván, keresik vala őket, hogy a népnek eléhozzák.
   ⁶És midőn nem találták őket, Jázont hurczolák némely atyafiakkal a város főembereihez, kiáltván: Ezek azok, kik a városokat fölzendítik, ide is eljöttek,
   ⁷kiket Jázon befogadott; ezek mindnyájan a császár végzései ellen cselekszenek, mondván, hogy más a király, Jézus.
   ⁸Fölzendíték tehát a köznépet és a város főembereit, kik ezeket hallották.
   ⁹És elégtételt vévén Jázontól és a többitől, elbocsáták őket.
   ¹⁰Az atyafiak pedig mindjárt éjjel kibocsáták Pált és Szílást Bereába. Kik oda jutván, a zsidók zsinagógájába bemenének.
   ¹¹Ezek pedig nemesebbek valának a Tesszalonikában levőknél; be is fogadák az igét buzgó kivánsággal, mindennap vizsgálván az irásokat, vajjon ezek így vannak-e?
   ¹²És sokan hivének közőlük, tisztes pogány asszonyok is és nem kevés férfiak.
   ¹³Midőn pedig a Tesszalonikában levő zsidók megtudták, hogy Pál Bereában is hirdette az Isten igéjét, ide is eljövének, fölzendítvén és fölháborítván a sokaságot.
   ¹⁴De akkor mindjárt kibocsáták Pált az atyafiak, hogy a tengerig menjen; Szílás pedig és Timoteus, ott maradának.
   ¹⁵A kik pedig Pált kisérik vala, Athenébe vezeték őt; és parancsot vévén tőle Szíláshoz és Timoteushoz, hogy sietve jőjenek hozzája, elmenének.
   ¹⁶Pál pedig, midőn Athenében várta őket, lelke fölbuzdúla benne, látván a bálványozásba merűlt várost.
   ¹⁷Vetekedék tehát a zsinagógában a zsidókkal, és az Isten tisztelőivel, a piaczon is mindennap azokkal, kik jelen valának.
   ¹⁸Némely epikureus és stoikus bölcselkedők, szintén vetekedének vele, némelyek pedig mondák: Mit akar e szószátyár mondani? Mások pedig: Úgy látszik, új istenek hirdetője, mert Jézust és a feltámadást hirdeti vala nekik.
   ¹⁹És megfogván őt, az areopagusba vivék, mondván: Vajjon megérthetjük-e, mi ez az új tanítmány, melyet te hirdetsz?
   ²⁰Mert holmi ujságokat beszélsz füleinkbe; akarjuk tehát tudni, mik ezek?
   ²¹(Az atheneiek pedig mindnyájan és az odagyült jövevények semmi egyébbel nem foglalkoztak, hanem csak, hogy valami újat mondjanak vagy halljanak.)
   ²²Megállván pedig Pál az areopagus közepén, mondá: Athenei férfiak! mindenből azt látom, mintha túlbuzgók volnátok az istenek szolgálatában.
   ²³Mert körüljárván és látván a ti bálványaitokat, találtam oly oltárt is, melyen irva vala: Az ismeretlen Istennek. A kit tehát ti, mint ismeretlent, tiszteltek, azt hirdetem én nektek.
   ²⁴Az Isten, ki alkotta e világot és mindazokat, mik abban vannak, a mennynek és földnek Ura lévén, nem kézzel épített templomokban lakik;Apost.cs. 7,48  ²⁵sem emberi kéz szolgálatára nem szorúl, mintha valamiben szűkölködnék, mivel ő ad mindennek életet, leheletet és mindeneket.
   ²⁶És egyből alkotta az egész emberi nemet, hogy az egész föld szinén lakjék; meghatározván az ő ittlakásuknak bizonyos idejét és helyét,
   ²⁷hogy keressék az Istent, hatalán tapasztalás által megtalálnák őt, jóllehet egyikünktől sincs messze;
   ²⁸mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, a mint némelyek a ti költőitek közől is mondották: Mert az ő neméből is vagyunk.
   ²⁹Isten neméből lévén tehát, nem kell állitanunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, a művészet faragványához és az ember találmányához hasonló az Isten.
   ³⁰E tudatlanság idejét elnézte ugyan az Isten, de most hirdeti az embereknek, hogy mindnyájan mindenütt bűnbánatot tartsanak;
   ³¹mivel napot rendelt, melyen megitéli a világot igazságban ama férfiú által, kit arra rendelt és igazolt mindenek előtt, feltámasztván őt halottaiból.
   ³²Midőn pedig a halottak feltámadását hallották, némelyek ugyan kineveték őt, némelyek pedig mondák: Ismét meghallgatunk téged erről.
   ³³Igy Pál kiméne közőlük.
   ³⁴Némely férfiak pedig hozzája állván, hivének; ezek közől az areopagita Dienes, egy Damaris nevű asszony és velök egyebek.