Judit könyve

9 ¹Kik eltávozván, Judit beméne imádkozó helyére, és szőrruhába öltözvén, hamut tőn fejére, és leborulván az Úr előtt, kiálta az Úrhoz, mondván:
²Uram, atyámnak, Simeonnak Istene! ki fegyvert adtál neki az idegenek büntetésére, kik fertelmökkel megszeplősítették és megmezítelenítették a szűz ágyékát gyalázatra;
   ³és azok feleségeit ragadományra adtad, és azok leányait fogságra, és minden zsákmányaikat elosztásra a te szolgáidnak, kik buzgólkodtak melletted: légy segítségűl nekem, özvegynek, kérlek téged, én Uram Istenem!
   ⁴Mert te cselekedted az előbbieket, és azok után meg másokat gondoltál; és az lett, a mit te akartál.
   ⁵Mert minden utaid készek, és itéleteidet a te gondviselésedbe helyezted.
   ⁶Tekints most az asszíriusok táborára, mint az egyiptomiak táborára méltóztattál akkor tekinteni, mikor a te szolgáid után fegyverrel futottak, bízván a szekerekben és lovasságukban, és a hadakozók sokaságában.Móz. II. 14,9  ⁷De te az ő táborukra tekintettél, és a sötétség elfárasztotta őket.
   ⁸Lábaikat a mélység megfogta, és a vizek elborították őket.
   ⁹Úgy járjanak, Uram, ezek is, kik az ő sokaságukban bíznak, s szekereikben és dárdáikban, pajzsaikban és nyilaikban és lándzsáikban dicsekszenek,
   ¹⁰és nem tudják, hogy te vagy a mi Istenünk, ki megrontod a hadakat eleitől fogva, és Úr a te neved.
   ¹¹Emeld föl karodat, mint eleinte, és rontsd meg erejöket a te erőd által; essék el erejök a te haragodban, kik azt fogadják, hogy szentélyedet megfertőztetik, és a te neved hajlékát megszeplősítik, és lehányják fegyverökkel a te oltárod szarvát.
   ¹²Cselekedd meg, Uram! hogy tulajdon fegyverével vágassék le az ő kevélysége,
   ¹³fogassék meg az ő szemei tőrével énrajtam, és verd meg őt ajkaim kedvessége által.
   ¹⁴Adj bátorságot szívembe, hogy megutáljam őt; és erőt, hogy meggyőzzem őt.
   ¹⁵Mert az a te neved emléke lesz, ha egy asszony keze ejti el. 4,21  5,26  ¹⁶Mert nem a sokaságban van a te erőd, Uram! sem a lovak erejében a te akaratod, s a kevélyek sem tetszettek neked eleitől fogva: hanem az alázatosak és szelidek könyörgése tetszett neked mindenkoron.
   ¹⁷Egek Istene! vizek teremtője és minden teremtmények Ura! hallgass meg engem, szegény könyörgőt, ki irgalmadban bízom.
   ¹⁸Emlékezzél meg, Uram, szövetségedről, és adj igét az én számba, és szívemben a szándékot erősítsd meg, hogy a te házad neked szentelve megmaradjon,
   ¹⁹és minden nép ismerje meg, hogy te vagy az Isten, és nincs más tekivűled.