Judit könyve

6 ¹Lőn pedig, midőn megszűntek szólani, Holofernes fölötte megboszankodván, mondá Ákiornak:
²Mivel jövendöltél nekünk, mondván: Izrael nemzetsége az ő Istenétől oltalmaztatik, hogy megmutassam neked, hogy nincs Isten, hanem csak Nabukodonozor:
   ³mikor mind megöljük őket, mint egy embert, akkor az asszíriusok fegyvere által te is meghalsz velök, és az egész Izrael veled együtt veszve fog elveszni.
   ⁴És megismered, hogy Nabukodonozor ura az egész földnek; és akkor az én vitézségem kardja oldalaidon átmegyen, és átveretvén Izrael sebesültjei közt, elhullasz, és többé lélekzetet nem veszesz, míg ki nem irtatol ővelök.
   ⁵Ha pedig jövendölésedet igaznak tartod, ne változzék el képed, és a halavány szín, mely orczádat elfogta, távozzék el tőled, ha véled, hogy az én igéim be nem teljesedhetnek.
   ⁶Hogy pedig tudjad, hogy együtt velök rajtad ezek megtörténnek, ime ez órától azok népéhez adatol, hogy mikor fegyverem által méltó büntetésöket veendik, egyetemben te is a boszúállás alá vettessél.
   ⁷Akkor Holofernes megparancsolá szolgáinak, hogy fogják meg Ákiort, és vigyék őt Betúliába, és adják Izrael fiainak kezeikbe.
   ⁸És fogván őt Holofernes szolgái, átmenének a mezőségeken; de mikor a hegységhez közeledtek, kijövének ellenök a parittyások.
   ⁹Ők pedig eltérvén a hegy oldalától, egy fához kötözék Ákiort kezeinél és lábainál fogva, és úgy kötelekkel megkötözve, elhagyák őt, és urokhoz visszatérének.
   ¹⁰Izrael fiai pedig lemenvén Betúliából, hozzá jövének; s feloldozván őt, Betúliába vivék, és a nép közé állitván őt, tudakozák, mi dolog az, hogy őt az asszíriusok kötözve otthagyták?
   ¹¹Ama napokban fejedelmek valának ott Oziás, Mika fia, Simeon nemzetségéből, és Karmi, másként Gotóniel.
   ¹²Annakokáért a vének között és mindenek színe előtt Ákior elmondá mind, a miket ő szólott, Holofernestől kérdeztetvén: és miképen akarta őt Holofernes népe ez igeért megölni,
   ¹³s önmaga, Holofernes, megharaguván, mimódon parancsolta meg, hogy őt ez okért Izrael kezeibe adják: hogy mikor meggyőzendi Izrael fiait, akkor Ákiort is különféle kínokkal megölesse, mivelhogy azt mondotta: A mennynek Istene az ő oltalmazójok.
   ¹⁴És midőn Ákior mindezeket elbeszélette, az egész nép arczra borúla, imádván az Urat, és közjajgatással és sirással, egyakarattal önték az Úr elé könyörgéseiket,
   ¹⁵mondván: Menny és föld Ura Istene! tekints az ő kevélységökre, és nézz a mi alázatosságunkra, és a te szenteid orczájára figyelmezz, és mutasd meg, hogy a benned bizókat el nem hagyod, és a magokban bizókat s az önerejökben dicsekvőket megalázod.
   ¹⁶Elvégezvén tehát a sirást, és egész nap végbemenvén a nép imádsága, megvigasztalák Ákiort,
   ¹⁷mondván: A mi atyáink Istene, kinek erejét te hirdetted, ő ezt a jutalmat adja neked: hogy inkább te lássad az ő veszedelmöket.
   ¹⁸Mikor pedig a mi Urunk Istenünk megadja a szabadúlást szolgáinak, legyen veled is az Isten miközöttünk, hogy a mint neked tetszeni fog, úgy társalkodjál velünk minden tieiddel együtt.
   ¹⁹Akkor Oziás elvégezvén a tanácsot, házába fogadá őt, és nagy vacsorát szerze neki.
   ²⁰És elhiván mind a véneket, az elvégzett böjt után együtt evének.
   ²¹Azután pedig egybehivaték az egész nép, és egész éjjel imádkozának a gyülekezetben, segitséget kérvén Izrael Istenétől.