Judit könyve

4 ¹Akkor hallván ezeket Izrael fiai, kik Júda földén laknak vala, igen megfélemlének az ő színétől.
²Rettegés és iszonyodás hatá meg szívöket, hogy azt ne cselekedje Jerusalemmel és az Úr templomával, mint a többi városokkal és azok templomaival cselekedett vala.
   ³És elküldének egész Szamariába köröskörűl Jerikóig, és elfoglalák a hegyek minden tetőit;
   ⁴és kőfalakkal körűlvevék faluikat, és gabonát gyűjtének, készűlvén a viadalra.
   ⁵Eliakim pap is íra mindeneknek, kik Eszdrelon felé valának, mely a nagy mező átellenében vagyon, Dótain mellett, és mindeneknek, kiknél út lehetett az átjövetre,
   ⁶hogy foglalják el a hegyek hágóit melyeken út lehet Jerusalemhez, és ott őrködjenek, a hol szoros út lehet a hegyek között.
   ⁷És a szerint cselekvének Izrael fiai, a mint rendelte volt nekik az Úr papja, Eliakim.
   ⁸És fölkiálta az egész nép az Úrhoz nagy buzgósággal, és megalázák lelköket böjtökkel és imádságokkal, ők magok és feleségeik.
   ⁹És a papok szőrzsákba öltözének, és a gyermekeket leteríték az Úr temploma előtt, és az Úr oltárát befödék szőrkárpittal;
   ¹⁰és kiáltának Izrael Urához Istenéhez egyetemben, hogy ne adassanak gyermekeik ragadományra, feleségeik elválásra, városaik végromlásra, és szentségeik fertőztetésre, s hogy ne legyenek a pogányoknál gyalázatra.
   ¹¹Akkor Eliakim, az Úr főpapja bejárá egész Izraelt, és szóla nekik,
   ¹²mondván: Tudjátok meg, hogy az Úr meghallgatja könyörgésteket, ha megmaradván megmaradtok a böjtölésben és imádságban az Úr színe előtt.
   ¹³Emlékezzetek meg Mózesről, az Úr szolgájáról, ki az önerejében és hatalmában, hadában és pajzsaiban, szekereiben és lovasaiban bizakodó Amaleket, nem fegyverrel harczolva, hanem szent könyörgésekkel imádkozva győzte meg.
   ¹⁴Úgy lesznek Izrael minden ellenségei, ha megmaradtok e dologban, melyet kezdtetek.
   ¹⁵Erre az ő intésére tehát könyörögvén az Úrnak, az Úr színe előtt maradának,
   ¹⁶úgy hogy azok is, kik az Úrnak égőáldozatokat tesznek vala, szőrzsákokba öltözve áldozának az Úrnak, hamu lévén fejökön.
   ¹⁷És mindnyájan teljes szivökből kérik vala az Istent, hogy tekintsen népére, Izraelre.