Judit könyve

3 ¹Akkor követeket küldének minden város és tartomány királyai és fejedelmei, Szíriából, tudniillik, Mezopotámiából, és szíriai Szóbálból, Libiából és Ciliciából; kik elmenvén Holoferneshez, mondák:
²Szűnjék meg haragod ellenünk: mert jobb, hogy élve szolgáljunk Nabukodonozornak, a nagy királynak, és meghódoljunk neked, mintsem meghalván, veszedelmünkkel érezzük kárát szolgaságunknak.
   ³Minden városunk és minden birtokunk, minden hegyek, halmok és mezők, ökörcsordák, juh- s kecskenyájak, a lovaké s tevéké, és minden jószágunk és cselédeink szined előtt vannak:
   ⁴mindenünk a te törvényed alatt legyen;
   ⁵mi és fiaink a te szolgáid vagyunk.
   ⁶Jőj mihozzánk, mint békességes úr, és élj szolgálatunkkal, a mint neked tetszik.
   ⁷Akkor leméne a lovasokkal a hegyekről nagy erővel, és elfoglala minden várost, és minden azon földön lakót.
   ⁸Minden városból pedig segitségűl erős férfiakat vőn magához és hadra válogatottakat.
   ⁹És oly nagy félelem lepé meg azon tartományokat, hogy minden város lakói, a fejedelmek és előkelők, együtt a néppel az érkezőnek eléje menének,
   ¹⁰koszorúkkal és fáklyákkal fogadván őt, tánczolván dobok és sípok mellett.
   ¹¹De mindezeket cselekedvén sem enyhítheték meg az ő szive kegyetlenségét;
   ¹²mivel városaikat is lerontá, berkeiket is kivágá;
   ¹³mert megparancsolta vala neki Nabukodonozor király, írtsa ki a föld minden isteneit, hogy tudniillik egyedűl ő mondassék istennek azon nemzetektől, melyeket Holofernes hatalma meghódíthat.
   ¹⁴Átmenvén pedig szíriai Szóbálon, az egész Apameán és egész Mezopotámián, az idumeusokhoz juta, Gábaa földére;
   ¹⁵és elfoglalá azok városait, és ott harmincz napig mulata, mely napokban parancsolá, hogy gyűljön egybe az ő hadi erejének egész serege.