Judit könyve

2 ¹Nabukodonozor királynak tizenharmadik esztendejében, az első hónak huszonkettedik napján, ilyen íge lőn Nabukodonozornak, az asszíriusok királyának házában, hogy boszút akar állani.
²És mind eléhivatá a véneket, hadnagyait is mind és hadakozóit, és titkos tanácsát közlé velök.
   ³és mondá, hogy az ő szándéka volna az egész földet uralma alá hajtani.
   ⁴Mely mondás, midőn mindnyájoknak tetszett, eléhivá Nabukodonozor király Holofernest, vitézei fejedelmét,
   ⁵és mondá neki: Menj ki napnyugat minden országa ellen, és azok ellen főképen, kik az én parancsomat megvetették.
   ⁶Ne kedvezzen szemed egy országnak se, és minden erős várost hódoltass meg nekem.
   ⁷Akkor Holofernes eléhivá a hadnagyokat és az asszíriusok hadierejének tisztviselőit, és megszámlálá a hadra való férfiakat, a mint megparancsolta neki a király, százhúszezer gyalog hadakozót és tizenkétezer nyilas lovagot.
   ⁸És egész táborát számtalan tevék sokasága előzé meg azokkal, mik a hadseregnek bőven elegendők valának; ökörcsordák is és juhnyájak, melyeknek nem volt száma.
   ⁹Gabonát egész Szíriából készen tartott az ő átmenetére.
   ¹⁰Aranyat pedig és ezüstöt igen sokat vőn a király házából.
   ¹¹És megindúla ő és az egész hadsereg a szekerekkel és lovasokkal és nyilasokkal, kik ellepék a föld szinét, mint a sáskák.
   ¹²És mikor átment az asszíriusok határain, Ange nagy hegyeihez juta, melyek Ciliciának balfelől vannak, és fölméne azok minden várába, és bevőn minden erősséget.
   ¹³Melotit pedig, az igen híres várost kivívá, és megfosztá Tarzisnak minden fiait és Izmael fiait, kik a puszta ellenében és Cellon földének déli részén valának.
   ¹⁴És átméne az Eufratesen, és eljuta Mezopotámiába, és megtöré mind a magas városokat, melyek ott valának, Mambre patakjától kezdve, miglen a tengerig juthatni,
   ¹⁵és elfoglalá annak mellékeit Ciliciától Jáfet határiig, melyek délre vannak.
   ¹⁶És elvivé Madiánnak minden fiait, és elragadá azok minden gazdagságát, és mindent, ki ellene álla, megöle fegyver élével.
   ¹⁷És ezek után leméne Damaskus mezeire az aratás napjaiban, és fölgyujta minden vetést, és minden fát és szőlőt kivágata;
   ¹⁸és a félelem tőle a föld minden lakóit meglepé.