Judit könyve

16 ¹Akkor ez éneket éneklé Judit az Úrnak, mondván:
²Kezdjetek az Úrnak dobokon, énekeljetek az Úrnak czimbalmokon, zengjetek neki új dicséretet, magasztaljátok és híjjátok segítségűl az ő nevét.
   ³Az Úr megrontója a hadaknak, Úr az ő neve;
   ⁴ki az ő táborát népe közé tette, hogy kiszabadítson minket minden ellenségünk kezéből.
   ⁵Eljött Asszur a hegyekről éjszak felől ereje sokaságával; az ő sokasága megrekesztette a patakokat, és lovai ellepték a völgyeket.
   ⁶Azt mondotta, hogy felgyujtja határaimat, és hogy ifjaimat fegyverrel megöli, kisdedeimet ragadományra adja, és a szüzeket fogságra;
   ⁷de a mindenható Úr megverte s egy asszony kezébe adta őt, ki megölte őt.
   ⁸Mert az ő hatalmasuk nem az ifjak által esett el, nem Titan fiai ölték meg őt, s nem a magas óriások állottak ellene; hanem Judit, Merari leánya, vesztette el őt orczája szépségével.
   ⁹Mert kivetkezett az özvegység ruházatából, és vigaság ruhájába öltözött Izrael fiainak örvendezésére.
   ¹⁰Megkente orczáját kenettel, és egybekötötte hajfodrait a főkötővel, új ruhát vett az ő elcsábítására.
   ¹¹Az ő sarui elragadták szemeit, szépsége rabbá tette az ő lelkét, és nyakát karddal elvágta.
   ¹²A persák eliszonyodtak az ő bátorságán, és a médusok az ő merészségén,
   ¹³Akkor ordított az asszíriusok tábora, mikor megjelentek az én alázatosaim, elepedve a szomjuság miatt.
   ¹⁴A leányzók fiai verték őket által, és mint a futó gyermekeket, ölték meg őket; elvesztek a harczon az én Uram Istenem színe előtt.
   ¹⁵Dicséretet énekeljünk az Úrnak, új dicséretet énekeljünk a mi Istenünknek.
   ¹⁶Adonai, Uram! nagy vagy te és hatalmas a te erődben, és a kit senki meg nem győzhet.
   ¹⁷Neked szolgáljon minden teremtményed; mert mondottad, és lőnek; kibocsátottad lélekzetedet, és létre jövének; és nincs, ki ellenálljon a te szódnak.
   ¹⁸A hegyek alapjokból megindúlnak a vizekkel; a kősziklák, mint a viasz, megolvadnak színed előtt.
   ¹⁹A kik pedig félnek téged, nagyok lesznek nálad mindenekben.
   ²⁰Jaj az én nemzetem ellen föltámadó népnek! mert a mindenható Úr boszút áll rajtok, itélet napján meglátogatja őket.
   ²¹Mert tüzet ad és férgeket az ő testökbe, hogy égettessenek és érezzék mindörökké.
   ²²És lőn ezek elmultával, az egész nép Jerusalembe méne a győzelem után imádni az Urat; és mihelyt megtisztultak, mindnyájan bemutaták égőáldozataikat és fogadásaikat és igéreteiket.
   ²³Judit pedig Holofernesnek minden hadiszereit, melyeket neki adott a nép, és a szőnyeget, melyet maga elvitt vala az ő kamarájából, ajándékúl adá az elfeledés ellen.
   ²⁴A nép pedig vig vala a szentély előtt, és e győzelem öröme három hónapig tartaték Judittal.
   ²⁵E napok után pedig kiki visszatére házához; és Judit nagy lőn Betúliában, és egész Izrael földén fölötte becsülteték.
   ²⁶Mert bátorságával a tisztaság is egybe vala foglalva, úgy hogy férfiat nem ismert életének teljes napjaiban, miután férje, Manasszes meghalt.
   ²⁷Ünnepnapokon pedig nagy dicsőségben jő vala elé.
   ²⁸És férje házában százöt esztendeig marada; és szolgálóját fölszabadítá, és meghala, és eltemetteték férjéhez Betúliában.
   ²⁹És hét napig siratá őt az egész nép.
   ³⁰Életének pedig teljes idejében és halála után is sok esztendeig nem volt, a ki háborgatta volna Izraelt.
   ³¹E győzelem ünnepnapja pedig a zsidóktól a szent napok számába vétetik, és tiszteltetik a zsidóktól amaz időtől a jelen napig.