Judit könyve

14 ¹Mondá pedig Judit az egész népnek: Hallgassatok engem, atyámfiai! függeszszétek ki e fejet kőfalainkra.
²És mikor a nap feljövend, vegye kiki az ő fegyverét; és menjetek ki sebességgel nem úgy, mintha lemennétek, hanem mintha rájok rohannátok.
   ³Akkor a kémek szükségképen elfutnak fejedelmöket felkölteni a harczra.
   ⁴És mikor azok hadnagyai Holofernes sátorához futnak, és őt fő nélkül találják fetrengeni a vérben, félelem lepi meg őket.
   ⁵És mikor megértitek, hogy futnak, menjetek bátran utánuk, mert az Úr eltiporja őket lábaitok alatt.
   ⁶Akkor látván Ákior az erőt, melyet Izrael Istene cselekedett, elhagyván a pogányság szertartását, hitt az Istennek, és körűlmetélé szemérme előbőrét, és Izrael népéhez számíttaték ő és nemzetségének minden maradéka mai napiglan.
   ⁷Legottan pedig, hogy megviradott, kifüggeszték a kőfalakra Holofernes fejét, és minden férfiú vevé fegyverét, és kimenének nagy zajjal és üvöltéssel.
   ⁸Látván ezt a kémek, Holofernes sátorához futának.
   ⁹Azok pedig, kik a sátorban valának, elmenvén, és a kamara ajtaja előtt zörgetvén, hogy felköltsék, készakarva zajt ütének, hogy nem a felköltők, hanem a zörgetők által ébredjen fel Holofernes;
   ¹⁰mert senki sem meré az asszíriusok haderejének kamaráját zörgetve vagy bemenve megnyitni.
   ¹¹De midőn eljöttek hadnagyai és ezredesei és mindnyájan az asszíriai király seregének főemberei, mondák a hajlék-őröknek:
   ¹²Menjetek be és költsétek fel őt, mert kijövén az egerek lyukaikból, harczra mertek bennünket kihíni.
   ¹³Akkor bemenvén Vágaó az ő kamarájába, a kárpit előtt megálla, és tapsola kezeivel: mert azt vélte, hogy Judittal aluszik.
   ¹⁴De midőn a feküvőnek semmi mozgását füleivel nem hallotta, közelebb menvén, a kárpithoz járúla, és azt fölemelvén, és látván Holofernes holttestét fő nélkül vérében fetrengve feküdni a földön, fölkiálta nagy szóval sírván, és megszaggatá ruháit.
   ¹⁵És bemenvén Judit sátorába, nem találá őt, és kiugorván a néphez,
   ¹⁶mondá: Egy zsidó-asszony gyalázatot tett Nabukodonozor király házán, mert ime Holofernes a földön fekszik, és feje nincs rajta.
   ¹⁷Midőn ezt meghallották az asszíriusok haderejének fejedelmei, megszaggaták mindnyájan ruháikat, és elviselhetlen félelem és rettegés lepte meg őket, és szivök igen megháborodék,
   ¹⁸és mondhatlan kiáltás lőn az ő táborukban.