Judit könyve

13 ¹Mikor pedig este lett, szolgái elsietének szállásaikra, és Vágaó bezárá a kamara ajtaját és elméne;
²mindnyájan elfáradtak vala pedig a bortól,
   ³és Judit egyedűl vala a kamarában.
   ⁴Holofernes pedig az ágyban feküvék, a nagy részegség miatt elaluván.
   ⁵És mondá Judit szolgálójának, hogy álljon kinn a kamara előtt és vigyázzon.
   ⁶És Judit az ágy elé álla, imádkozván könyhullatással és ajakinak mozgásával csendességben,
   ⁷mondván: Erősíts meg engem, Izrael Ura Istene! és tekints ez órában kezeim munkájára, hogy a mint igérted, Jerusalemet, a te városodat emeld föl, és a mit gondoltam, hivén, hogy általad meglehet, végezzem el.
   ⁸És midőn ezeket mondotta, az oszlophoz járúla, mely ágya fejénél vala, és kardját, mely azon kötve függött, leoldá.
   ⁹És kivonván azt hűvelyéből, megragadá feje üstöket, és mondá: Erősíts meg engem, Úr Isten, ez órában.
   ¹⁰És kétszer csapván nyakára, elvágá fejét, és levevé szőnyegét az oszlopokról, és lehengeríté holttestét.
   ¹¹És kevés idő múlva kiméne, és Holofernes fejét szolgálójának adá, és azt táskájába parancsolá tétetni.
   ¹²És kimenének szokásuk szerint, mint imádságra, és átmenének a táboron, és megkerűlvén a völgyet, a város kapujához jutának.
   ¹³És mondá Judit távolról a kőfalak őreinek: Nyissátok fel a kapukat, mert velünk van az Isten, ki hatalmát megmutatta Izraelben.
   ¹⁴És lőn, midőn a férfiak hallották az ő szavát, eléhívák a város véneit.
   ¹⁵És összefutának hozzá mindnyájan kicsinytől nagyig, mert nem reméllték, hogy többé visszajő.
   ¹⁶És világokat gyujtván körűlvevék őt mindnyájan; ő pedig magasb helyre lépvén, csendet parancsola. És mikor mindnyájan hallgattak,
   ¹⁷mondá Judit: Dicsérjétek a mi Urunkat Istenünket, ki nem hagyta el a benne bízókat.
   ¹⁸És énáltalam, szolgálója által beteljesitette irgalmasságát, melyet igért Izrael házának; és megölte kezem által az ő népe ellenségét ez éjjel.
   ¹⁹És elővévén a táskából Holofernes fejét, megmutatá nekik, mondván: Ime Holofernesnek, az asszíriusok hadserege fejedelmének feje; és ime az ő szőnyege, mely alatt fekszik vala részegségében, hol egy asszony keze által verte meg őt a mi Urunk Istenünk.
   ²⁰Él pedig az Úr! hogy megőrzött engem az ő angyala mind innét elmentemben, mind ott létemben, s mind onnét visszatértemben; és nem hagyott engem, szolgálóját megfertőztetni, hanem a bűn szennye nélkül visszahozott engem nektek, örvendezve az ő győzedelmén, az én kimenekvésemen és a ti megszabadúlástokon.
   ²¹Adjatok hálát neki mindnyájan, mert jó; mert örökkévaló az ő irgalmassága.Zsolt. 105,1  106,1  ²²Mindnyájan pedig imádván az Urat, mondák neki: Az Úr megáldott téged az ő erejével, mert általad semmivé tette ellenségeinket.
   ²³Oziás pedig, Izrael népének fejedelme, mondá neki: Áldott vagy te, leányom, a fölséges Úr Istentől minden asszonyok felett a földön.
   ²⁴Áldott az Úr, ki az eget és földet teremtette; ki téged vezérlett, hogy ellenségeink fejedelmének fején sebet ejts;
   ²⁵mert ma a te nevedet úgy felmagasztalta, hogy el nem távozik dicséreted az emberek szájától, kik megemlékeznek az Úr erejéről mindörökké; mivelhogy nem kimélted éltedet a te nemzetséged szorongatásaért és sanyarúságaért, hanem elejét vetted a romlásnak a mi Istenünk színe előtt.
   ²⁶És mondá az egész nép: Úgy legyen, úgy legyen!
   ²⁷Ákior pedig szólítatván, eléjőve, és mondá neki Judit: Izrael Istene, kiről te bizonyságot tettél, hogy boszút áll ellenségein, ő minden hitetlenek fejét vette ez éjjel kezem által.
   ²⁸És hogy tudjad, hogy úgy vagyon: ime Holofernes feje, ki az ő kevélységes megvetésével Izrael Istenét megvetette, és téged halállal fenyegetett, mondván: Mikor Izrael népe megfogatik, megparancsolom, hogy fegyverrel verjék át oldalaidat.
   ²⁹Látván pedig Ákior Holofernes fejét, félelemből elbágyadván, orczájára esék a földre és elájúla.
   ³⁰Miután pedig magához jövén, felüdűlt, Judit lábaihoz borúla, hódolván neki, és mondá:
   ³¹Áldott vagy te az Istentől Jákob minden hajlékaiban; mert minden nemzetek közt, melyek a te nevedet hallják, magasztaltatni fog miattad Izrael Istene.