Judit könyve

12 ¹Akkor meghagyá neki, hogy oda menjen be, hol kincsei valának eltéve, és megparancsolá, hogy ott maradjon, és elrendelé, mit adjanak neki az ő asztaláról.
²De Judit felelé neki, és mondá: Most nem ehetem azokból, miket parancsolsz nekem adatni, hogy vétek ne jőjön rám; hanem azokból eszem, miket magammal hoztam.
   ³Mondá neki Holofernes: Ha elfogy, a mit magaddal hoztál, mit cselekedjünk veled?
   ⁴És mondá Judit: Él a te lelked, Uram! hogy ezeket mind el nem költi a te szolgálód, mig meg nem cselekszi Isten az én kezem által azokat, miket gondoltam. És bevivék őt szolgái a sátorba, melybe parancsolta vala.
   ⁵És mikor bement, megkéré, legyen szabad neki, hogy éjjel és viradat előtt kimehessen imádkozni és könyörgeni az Úrhoz.
   ⁶És megparancsolá hajlék-őreinek, hogy a mint tetszeni fog neki, járjon ki és be harmadnapig az ő Istenét imádni.
   ⁷És kiméne éjjel Betúlia völgyébe és megmosá magát a kútvízben.
   ⁸És a mint feljött, imádkozék Izrael Ura- Istenéhez, hogy igazgassa útját az ő népe szabadítására.
   ⁹És bemenvén, tisztán vala a sátorban, miglen este evék az ő eledeléből.
   ¹⁰És lőn, negyednap Holofernes vacsorát szerze szolgáinak, és mondá szolgájának, Vágaónak: Menj és javasold ama zsidóasszonynak, hogy önként egyezzen meg, velem lakni;
   ¹¹mert rút dolog az asszíriusoknál, ha az asszony megcsúfolja a férfiút, azt cselekedvén, hogy illetetlen menjen el tőle.
   ¹²Akkor Vágaó beméne Judithoz, és mondá: Ne féljen a jó leányzó bemenni az én uramhoz, hogy tiszteltessék ő előtte, hogy egyék vele és bort igyék vigasággal.
   ¹³Felelé neki Judit: Ki vagyok én, hogy ellene mondjak az én uramnak?
   ¹⁴Mindent megteszek, mi az ő szemei előtt jó és kedves. Mert mindaz, mi ő neki tetszik, kedves lesz nekem életem teljes napjaiban.
   ¹⁵És fölkele, és fölékesíté magát ruházatával, és bemenvén, az ő színe elé álla.
   ¹⁶Holofernes szíve pedig felindúla, mert ég vala a kivánságtól iránta.
   ¹⁷És mondá neki Holofernes: Igyál most és telepedjél le örömmel, mert kedvet találtál előttem.
   ¹⁸És mondá Judit: Iszom, Uram, mert felmagasztaltatott az én lelkem ma minden napjaim fölött.
   ¹⁹És vőn, és evék és ivék előtte azokból, miket neki az ő szolgálója készített vala.
   ²⁰És Holofernes víg lőn mellette, és igen sok bort ivék, mennyit soha nem ivott életében.