Judit könyve

11 ¹Akkor Holofernes mondá neki: Jó kedvvel légy, és ne félj szivedben; mert én soha nem ártottam azon embernek, ki szolgálni akart Nabukodonozor királynak.
²A te néped pedig, ha meg nem vet engem, nem emeltem volna fel dárdámat ellene.
   ³Most pedig mondd meg nekem: Mi okért távoztál el tőlök és tetszett neked hozzánk jőni?
   ⁴És mondá neki Judit: Halljad szavát a te szolgálódnak; mert ha követed szolgálód szavát, az Úr tökéletességre viszi a dolgot veled.
   ⁵Mert él Nabukodonozor, a földnek királya! és él az ő ereje! mely benned vagyon minden tévelygő lélek megbüntetésére: hogy nem csak az emberek szolgálnak neki teáltalad, de még a mezei vadak is engedelmeskednek.
   ⁶Mert hire van a te lelked munkásságának minden nemzeteknél, és tudva egész világon, hogy te vagy egyedűl jó és hatalmas az ő egész országában, és a te rendeléseid minden tartományokban dicsértetnek.
   ⁷Az sem titok, a mit Ákior szólott; és azt is tudják, a mit parancsoltál, hogy vele történjék.Judit 5,5  ⁸Mert bizonyos, a mi Istenünk a bűnökkel annyira megbántatott, hogy megizente prófétái által a népnek, hogy kézbe adja őt bűnei miatt.
   ⁹És mivel tudják Izrael fiai, hogy Istenöket megbántották, rajtok van a rettegés tőled.
   ¹⁰Azonfölül az éhség is rajtok vagyon, és a viznek kiszáradása miatt már a halottak közé számíthatók.
   ¹¹Végre azt rendelék: hogy megöljék barmaikat, és azok vérét igyák.
   ¹²És a mi Urok- Istenöknek szenteltetett, a gabonát, bort és olajat szándékoztak elkölteni, melyekről megparancsolta vala Isten, hogy ne illessék; és meg akarják emészteni, a miket kezekkel sem kellene illetniök: annakokáért, mivel ezeket cselekszik, bizonyos, hogy veszedelemre adatnak.
   ¹³A mit én, a te szolgálód, megértvén, elszöktem tőlök, és az Úr küldött engem, hogy ezeket hirűl adjam neked.
   ¹⁴Mert én, te szolgálód, az Istent tisztelem, még most is nálad; és ki fog menni szolgálód, és imádni fogom az Istent;
   ¹⁵és ő megmondja nekem, mikor fizet meg nekik bűneikért; és eljövén, megjelentem neked, úgy, hogy én átviszlek téged Jerusalem közepén, és tied lesz Izrael egész népe, mint a juhok, melyeknek nincs pásztoruk, és csak egy eb sem ugat majd ellened;
   ¹⁶mert ezek megmondattak nekem az Isten gondviselése által.
   ¹⁷És mivel megharagudott rájok az Isten, elküldettem, ezeket megjelenteni neked.
   ¹⁸Tetszének pedig mind ez ígék Holofernesnek és az ő szolgáinak, és csodálják vala az ő bölcseségét, mondván egymásnak:
   ¹⁹Nincs ilyen asszony a földön tekintetre, szépségre és eszes beszédekre nézve.
   ²⁰És mondá neki Holofernes: Jól cselekedett az Isten, ki elküldött téged a nép előtt, hogy azt kezünkbe adjad.
   ²¹És mivel jó a te igéreted, ha ezt megcselekszi velem a te Istened, nekem is Istenem lesz ő, és te Nabukodonozor házában nagy leszesz, és a te neved az egész földön nevezetes leszen.