Judit könyve

10 ¹Lőn pedig midőn megszűnt kiáltani az Úrhoz, fölkele a helyről, hol leborúlva feküdt vala az Úr előtt.
²És szólítá szolgálóját, és lemenvén házába, leveté magáról a szőrruhát, és kivetközék özvegysége ruháiból,
   ³és megmosá testét, és megkené magát igen jó kenettel, és befoná feje haját, és fejére tevé a főkötőt, és felöltözék vigaságának ruháiba, és lábaira voná a sarukat, és fölvevé a karkötőket és boglárokat, a fülfüggőket és gyürűket, és fölékesité magát minden ékességeivel.
   ⁴Az Úr is szépséget ada neki; mert mind e készület nem bujaságból, hanem jó szándékból eredett; és azért az Úr ezen szépséget annyira növelé benne, hogy hasonlíthatlan szépségűnek látszott mindenek szemei előtt.
   ⁵Ada tehát szolgálójának egy tömlő bort, egy edény olajt, és árpa-lepényt, szárazfügéket, kenyereket és sajtot, és elindúla.
   ⁶És mikor a város kapujához jutottak, ott találák Oziást, és a város véneit várakozva.Judit 8,32  ⁷Kik midőn meglátták őt, elálmélkodván, igen csodálák az ő szépségét.
   ⁸Mindazáltal semmiről sem kérdezvén őt, átbocsáták, mondván: A mi atyáink Istene adjon neked kegyelmet, és szíved minden szándékát erősítse meg az ő erejével, hogy dicsekedjék benned Jerusalem, és neved legyen a szentek és igazak számában.
   ⁹És mondák azok, kik ott valának, mindnyájan egy szóval: Úgy legyen, úgy legyen!
   ¹⁰Judit pedig imádván az Urat, átméne a kapukon, ő és szolgálója.
   ¹¹Lőn pedig, midőn lement a hegyen napkelet tájban, elétalálák őt az asszíriusok kémei, és megfogák őt, mondván: Honnét jösz? vagy hová mégy?
   ¹²Ki felelé: A zsidók leánya vagyok, elszöktem színök elől, mert előre láttam, hogy nektek adatnak zsákmányul azért, mivel megvetvén titeket, nem akarták magokat önként megadni, hogy irgalmat találjanak színetek előtt.
   ¹³Ez okért gondolkodtam magamban, mondván: Elmegyek Holofernes fejedelem elé, hogy megjelentsem neki titkaikat, és megmutassam neki, mi úton juthasson hozzájok úgy, hogy egy ember se essék el az ő seregéből.
   ¹⁴És midőn azon férfiak hallották az ő beszédeit, és szemlélték orczáját, megálla szemök rajta, mert az ő szépségét igen csodálják vala.
   ¹⁵És mondák neki: Megtartottad lelkedet, mivel ilyen tanácsot találtál, hogy lejőj a mi urunkhoz.
   ¹⁶Azt pedig tudd meg, hogy mikor az ő színe elé állasz, jót fog tenni veled, és igen kedves leszesz az ő szivének. És Holofernes sátorához vivék őt, hírt adván felőle.
   ¹⁷És mihelyt bement az ő színe elé, mindjárt megfogaték az ő szemei által Holofernes.
   ¹⁸És mondák neki szolgái: Ki vetné meg a zsidók népét, kiknél ily szép asszonyok vannak, hogy már csak ezekért is ne kelljen-e ellenök hadakoznunk?
   ¹⁹Látván tehát Judit Holofernest a függöny alatt ülve, mely bíborból és aranyból vala, smaragddal és drága kövekkel kirakva,
   ²⁰és orczájára tekintvén, meghajola előtte, a földre borúlván. És fölemelék őt Holofernes szolgái urok parancsára.