Judit könyve

1 ¹Arfaxád, a médusok királya tehát sok nemzetet hajtott vala uralma alá, és ő egy igen nagy várost építe, melyet Ekbatanának neveze,
²négyszegű faragott kövekből; kőfalait hetven könyöknyi szélesen raká, és harmincz könyöknyi magasan; tornyainak magasságát pedig száz könyöknyire alkotá,
   ³négyszegűen, és azok mind a két oldala húszhúsz lábnyira terjed vala, és azok kapuit a tornyok magassága szerint csinálá;
   ⁴és dicsekedik vala, mint hatalmas, az ő hadserege hatalmasságában, és szekerei dicsőségében.
   ⁵Azért országlása tizenkettedik esztendejében Nabukodonozor, az asszíriusok királya, ki Ninivében, a nagy városban országol vala, hadakozék Arfaxád ellen, és meggyőzé őt
   ⁶a nagy mezőn, mely Ragaúnak neveztetik, az Eufrates és Tigris és Jadaszon között, Erioknak, az elikusok királyának mezején.
   ⁷Akkor fölmagasztaltaték Nabukodonozor országa, és fölemelkedék szíve; és külde mindenekhez, kik Ciliciában és Damaskusban és a Libanon hegyén laknak vala,
   ⁸és a nemzetekhez, melyek Karmélban és Cédárban vannak, és Galilea lakóihoz Eszdrelon nagy mezején,
   ⁹és mindazokhoz, kik Szamariában valának és a Jordán folyóvizén túl Jerusalemig, és Jesszének minden földére, a meddig Szerecsenország határaihoz juthatni;
   ¹⁰mindezekhez követeket külde Nabukodonozor, az asszíriusok királya,
   ¹¹kik mindnyájan egyakarattal ellene mondának, és üresen visszabocsáták azokat, és tisztelet nélkül utasíták el.
   ¹²Akkor megharaguván Nabukodonozor király azon egész földre, megesküvék az ő királyi székére s országára, hogy boszút áll mindazon tartományokon.