Galatáknak írt levél

2 ¹Azután tizennégy esztendő múlva ismét fölmenék, Jerusalembe Barnabással, mellém vevén Títust is.
²Fölmenék pedig kijelentés folytán; és eléjök adám az evangéliomot, melyet a pogányok között hirdetek, különösen pedig azoknak, kik tekintélyesek valának, nehogy hiába fussak, vagy futottam legyen.
   ³De Títus is, ki velem vala, ámbár pogány volt, nem kényszerítteték körűlmetéltetni,
   ⁴és pedig a beszínlett hamis atyafiakért, kik alattomban becsúsztak kikémleni Krisztus Jézusban való szabadságunkat, hogy minket szolgálat alá vessenek,
   ⁵kiknek egy óráig sem engedtük magunkat alávettetni, hogy az evangéliom igazsága megmaradjon nálatok.
   ⁶Azok pedig, kik tekintélyesek valának, (minők voltak azelőtt, semmi közöm hozzá; Isten nem nézi az ember személyét,) de a tekintélyesek semmi újra nem tanítottak;Rom. 2,14  ⁷sőt inkább mikor látták, hogy az evangéliom rám bízatott a körűlmetéletleneknél, valamint Péterre a körűlmetélteknél,
   ⁸(mert a ki Péterrel munkálkodott az apostolságban a körűlmetéltek között, az munkálkodott velem is a pogányok között,)
   ⁹és midőn megismerték a malasztot, mely nekem adatott, akkor Jakab és Kéfás és János, kik oszlopokúl tekintettek, kezet adtak nekem és Barnabásnak a közös társaságra, hogy mi a pogányokhoz menjünk, ők pedig a körűlmetéltekhez;
   ¹⁰csak a szegényekről emlékezzünk meg, a mit gondom is volt megcselekedni.
   ¹¹Midőn pedig Kéfás Antiokiába jött, szemtőlszembe ellene állék, mert méltó volt a feddésre.
   ¹²Mert mielőtt némelyek Jakabtól jőnének, a pogányokkal evék; mikor pedig eljöttek, visszavoná magát, és elválék, félvén azoktól, kik a körűlmetélkedésből valának.
   ¹³És megegyezének tettetésében a többi zsidók is, úgy hogy azoktól Barnabás is azon tettetésre viteték.
   ¹⁴De mikor láttam, hogy nem járnak egyenesen az evangéliom igazsága szerint, mondám Kéfásnak mindnyájok előtt: Ha te, zsidó lévén, pogányúl élsz és nem zsidó módon, minek erőlteted a pogányokat zsidó módon élni?
   ¹⁵Mi természet szerint zsidók vagyunk, és nem a pogányok közől való bűnösök;
   ¹⁶tudván pedig, hogy az ember nem igazúl meg a törvény cselekedeteiből, hanem Jézus Krisztus hite által, mi is Krisztus Jézusban hiszünk, hogy megigazúljunk Krisztus hite által, és nem a törvény cselekedeteiből; mivel a törvény cselekedeteiből egy ember sem igazúl meg.
   ¹⁷Hogyha mi, Krisztusban megigazúlást keresők, magunk is bűnösöknek találtatunk: vajjon Krisztus a bűnnek szolgája-e? Távol legyen.
   ¹⁸Mert, ha a miket lerontottam, ismét azokat építem föl, magamat vallom bűnösnek:
   ¹⁹mivelhogy én a törvény által a törvénynek meghaltam, hogy Istennek éljek; a Krisztussal keresztre szegeztettem;
   ²⁰ugyanazért élek én, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. Hogy pedig most a testben élek, az Isten Fiában való hit által élek, ki engem szeretett, és önmagát adta érettem.
   ²¹Nem vetem meg az Isten malasztját; mert ha a törvény által lenne a megigazúlás, Krisztus hiában halt volna meg.