Királyok IV. (II.) könyve

17 ¹Ákáznak, Júda királyának tizenkettedik esztendejétől országla Éla fia, Ozee, Szamariában, Izrael fölött, kilencz esztendeig.
²És gonoszat cselekvék az Úr előtt, de nem mint Izrael királyai, kik előtte voltak.
   ³Ez ellen méne föl Szalmanaszár az asszíriusok királya, és szolgája lőn neki Ozee, és adófizetője.Kir. IV. 18,9 Tób. 1,2  ⁴És mikor észrevette az asszíriusok királya, hogy Ozee, elpártolni szándékozván, követeket küldött az egyiptomi királyhoz, Szuához, hogy ne fizessen adót az asszíriusok királyának, mint minden esztendőben szokott vala, – megszállá őt, és megkötözvén, tömlöczbe veté.
   ⁵És eljárá az egész földet, és fölmenvén Szamariába, megszállá azt három esztendeig.
   ⁶Ozee kilenczedik esztendejében pedig az asszíriusok királya elfoglalá Szamariát, és elvivé Izraelt Asszíriába, és helyezé őket Hálába és Háborba, Gózan folyója mellé, a medusok városaiba.Kir. IV. 18,11  ⁷Mert lőn, hogy vétkezének Izrael fiai Urok Istenök ellen, ki őket kihozta vala az egyiptomi király, Fáraó kezéből, és idegen isteneket tisztelének.
   ⁸És azon népek szertartásai szerint járának, melyeket elpusztított az Úr Izrael fiai és Izrael királyai színe előtt, mivel hasonlóképen cselekedtek vala.
   ⁹És Izrael fiai igaztalan cselekedeteikkel megbánták Urokat Istenöket, és magas helyeket építének magoknak minden városaikban, az őrök tornyától kezdve az erős városig.
   ¹⁰És magoknak képszobrokat csinálának és berkeket minden magas halmon és minden lombos fa alatt,
   ¹¹jóillatszert gyujtván ott az oltárokon ama népek szokása szerint, kiket az Úr elvett vala szinök elől; és igen gonosz dolgokat cselekvének, boszantván az Urat,
   ¹²és a tisztátalanságokat tisztelék, melyekről parancsolt nekik az Úr, hogy e dolgot ne cselekedjék.
   ¹³És bizonyságot tőn az Úr Izraelben és Júdában minden próféták és látók által, mondván: Térjetek meg igen gonosz utaitokról, és tartsátok meg parancsaimat és szertartásaimat az egész törvény szerint, melyet atyáitoknak parancsoltam, és a mint hozzátok küldöttem az én szolgáim, a próféták által.Jer. 25,5  ¹⁴De nem hallgaták őt, hanem megkeményíték nyakokat atyáik nyakassága szerint, kik nem akartak engedelmeskedni az ő Urok- Istenöknek.
   ¹⁵És megveték az ő törvényét és szövetségét, melyet atyáikkal kötött, és a bizonyságtételeket, melyekkel bizonyságot tett nekik; és követék a hiábavalóságokat, és hivságosan cselekvének; és követék a pogányokat, kik körűlök valának, holott erre nézve megparancsolta vala nekik az Úr, hogy ne cselekedjenek úgy, mint azok cselekedtek.
   ¹⁶És ők elhagyák Urok Istenök minden parancsait, és két öntött borjút csinálának magoknak és berkeket, és imádák az ég minden seregét, és Baalnak szolgálának,
   ¹⁷és fiaikat és leányaikat tűz által áldozzák föl, és jóslatokhoz és varázslatokhoz ragaszkodnak vala, és arra veteműlének, hogy gonoszat cselekedvén az Úr előtt, boszantsák őt.
   ¹⁸És az Úr igen megharaguvék Izraelre, és elveté őket színe elől, és egyéb nem marada meg, csupáncsak Júda nemzetsége.
   ¹⁹De még Júda sem tartá meg Ura Istene parancsait, hanem Izrael tévelygéseiben jára, melyeket ez cselekedett vala.
   ²⁰És elveté az Úr Izrael minden ivadékát, és megsanyargatá és a ragadozók kezébe adá őket, mignem elveté színe elől,
   ²¹mindazon időtől, melyben Izrael Dávid házától elszakadt, és magoknak királyúl Nábat fiát, Jeroboamot rendelték; mert Jeroboam elválasztá Izraelt az Úrtól, és vétekre vitte őt, nagy vétekre.Kir. III. 12,19  ²²És Izrael fiai Jeroboam minden bűneiben járának, melyeket ő cselekedett vala, és azoktól nem távozának;
   ²³mignem elveté az Úr Izraelt színe elől, mint szólott vala minden szolgái, a próféták által; és elviteték Izrael az ő földéről Asszíriába mind e napiglan.Jerem. 25,9  ²⁴Az asszíriusok királya pedig hoza Babilonból és Kútából, Aváhból és Ématból és Széfarvaimból, és Izrael fiai helyett Szamaria városaiba telepité le azokat, kik birtokukba vették Szamariát, és annak városaiban laktak.
   ²⁵És mikor ott kezdtek lakni, nem félik vala az Urat; és az Úr oroszlánokat bocsáta rájok, melyek megölék őket.
   ²⁶És hírűl adák az asszíriusok királyának, és mondák: A népek, melyeket áthoztál és letelepítettél Szamaria városaiban, nem tudják azon föld Istenének törvényét; és az Úr oroszlánokat bocsátott rájok, és ime ölik őket, mivel nem tudják azon föld Istenének szertartását.
   ²⁷Parancsolá azért az asszíriusok királya, mondván: Vigyetek egyet oda a papok közől, kiket onnan fogva hoztatok, és menjen el és lakjék velök, és tanítsa őket azon föld Istenének törvényeire.
   ²⁸Mikor tehát Szamariából eljöve egy az elfogott papok közől, ez Bételben lakék, és tanítá őket, mikép tiszteljék az Urat.
   ²⁹És mindenik nemzet kifaragá istenét, és azokat a magas helyek templomaiba tevék, melyeket a szamariabeliek csináltak vala, mindenik nemzet az ő városában, melyben lakik vala.
   ³⁰Mert a babiloni férfiak Szókotbenotot csinálák, a kútai férfiak pedig Nergelt csinálák, és az émati férfiak Azímát csinálák.
   ³¹A heveusok pedig Nebaházt csinálák és Tartakot. A széfarvaimiak megégeték fiaikat tűzzel Széfarvaim isteneinek, Adrameleknek és Anameleknek;
   ³²és egyszersmind tisztelék az Urat is. Szerzének pedig magoknak az alsórendüekből papokat a magas helyekre, és a magasok templomaiba rendelék azokat.Kir. III. 12,31  ³³És midőn az Urat tisztelék, az ő isteneiknek is szolgálnak vala, ama pogányok szokása szerint, kik közől Szamariába vitettek vala.
   ³⁴Mind e napiglan a régi szokást követik; nem félik az Urat, s nem tartják meg az ő szertartásait, itéleteit és törvényét és parancsát, melyet parancsolt a Úr Jákob fiainak, kit Izraelnek nevezett;Móz. I. 32,28  ³⁵és kikkel szövetséget is kötött, és parancsolta nekik, mondván: Ne féljétek az idegen isteneket és ne imádjátok, ne tiszteljétek őket és ne áldozzatok nekik:
   ³⁶hanem a ti Uratokat Isteneteket, ki titeket kihozott Egyiptom földéről nagy erővel és kinyujtott karral, őt féljétek és őt imádjátok, és neki áldozzatok.
   ³⁷Tartsátok meg a szertartásokat is és itéleteket, a törvényt és parancsot, melyet írt nektek, hogy megcselekedjétek minden időben, és ne féljétek az idegen isteneket.
   ³⁸És a szövetségről, melyet veletek kötött, el ne feledkezzetek, ne tiszteljétek az idegen isteneket:
   ³⁹hanem Uratokat Isteneteket féljétek, és ő megment titeket minden ellenségeitek kezéből.
   ⁴⁰Ők pedig nem hallgatának erre, hanem régi szokásaik szerint cselekvének.
   ⁴¹Tehát e népek istenfélők valának ugyan, de egyszersmind bálványaiknak is szolgálának; és fiaik és unokáik is úgy cselekszenek, mint atyáik cselekedtek, a jelen napig.