Krónikák második könyve

16 ¹Országlása harminczhatodik esztendejében pedig, fölméne Baaza, Izrael királya, Júdába, és kőfallal keríté be Rámát, hogy senki bátorságosan ki ne jöhessen, és be ne mehessen Áza országából.Kir. III. 15,17  ²Kihozá azért Áza az ezüstöt és aranyat az Úr háza kincstárából és a király kincstárából, és Sziria királyához, Benadadhoz küldé, ki Damaskusban lakik vala, mondván:
   ³Szövetség vagyon közöttem és közötted, s atyám és atyád között is egyesség volt: azért küldöttem neked ezüstöt és aranyat, hogy fölbontván Baazával, Izrael királyával szövetségedet, távoztasd el őt tőlem.
   ⁴Mit megértvén Benadad, elküldé hadserege fejedelmeit Izrael városaira, kik megverék Ahiont és Dant, Abelmaint és Neftali minden kerített városait.
   ⁵Mikor ezt meghallotta Baaza, megszűne Rámát építeni, és félbenhagyá munkáját.
   ⁶Áza király pedig magához vevé egész Júdát, és elvivék Rámából a köveket és fákat, melyeket Baaza az építésre készített vala, és azokból Gábaát és Maszfát építé.
   ⁷Az időben Hanani próféta Júda királyához, Azához jöve, és mondá neki: Mivel Sziria királyában volt bizodalmad, és nem a te Uradban Istenedben, azért menekedett meg kezedből a szíriai király hada.
   ⁸Vajjon nem sokkal többen valának-e a szerecsenek és líbiaiak, szekerekkel, lovagokkal és fölötte nagy sokasággal, kiket, midőn az Úrban bíztál, kezedbe adott?Krón. II. 14,9  ⁹Mert az Úr szemei az egész földet szemlélik, és erőt adnak azoknak, kik tökéletes szivvel hisznek benne. Azért bolondúl cselekedtél, és e miatt ez időtől hadak támadnak ellened.
   ¹⁰És megharaguván Áza a látó ellen, parancsolá, hogy őt kötözzék meg; mert ezen igen megboszankodott, és az időben sokat ölt meg a nép közől.
   ¹¹De Áza első és utolsó cselekedetei megirattak Júda és Izrael királyainak könyvében.
   ¹²És megbetegedék Áza országlása harminczkilencedik esztendejében, lábainak fölötte nagy fájdalma miatt, és betegségében sem keresé meg az Urat, hanem inkább bizott az orvosok tudományában.
   ¹³És elaluvék atyáival, és meghala országlása negyvenedik esztendejében.
   ¹⁴És eltemeték őt sírjában, melyet magának Dávid városában ásott vala; és ágyára tevék őt, mely tele volt parázna személyekhez illő fűszerekkel és kenetekkel, melyek a kenetárusok mesterségével voltak csinálva, és megégeték rajta nagy pompával.