A zsidó atyafiaknak, kik Egyiptomban vannak, áldást, békeséget kivánnak a zsidó atyafiak, kik Jerusalemben és Judea tartományaiban vannak.
Találtatik pedig Jeremiás próféta írásaiban, hogy ő megparancsolta volt a számkivetésbe menőknek, hogy a tüzet elvigyék, a mint már érintetett, és a mint megparancsolta a számkivetésbe menőknek.
Midőn a szent város teljes békében élt, s a törvények is igen jól megtartattak Oniás főpap istenes volta és a gonoszságot gyűlölő lelkek miatt,
Simon pedig, a pénznek és hazájának fönnevezett árulója, gonoszúl szóla Oniásról, mintha Heliodorust ő biztatta volna ezekre, és ő lett volna a gonoszságnak szerzője.
Az időben Antiokus második úttal készűle Egyiptomba.
De nem sok idő múlva külde a király egy antiokiai vén embert, ki kényszerítse a zsidókat, hogy álljanak el hazájok és Istenök törvényétől,
Történék pedig, hogy hét testvér anyjokkal együtt megfogatván, kényszeríttetének a királytól sertéshúst enni a törvény ellen, ostorokkal és inakkal kínoztatván.
Júdás Makkabeus pedig és a kik vele valának, bemenének titkon a kastélyokba, és egybehíván rokonaikat, és barátaikat, és azokat, kik a zsidótörvényben megmaradtak vala, melléjök vévén, magokhoz hatezer férfiút gyüjtének.
Azon időben Antiokus szégyenvallással tére vissza Persiából.
A Makkabeus pedig és a kik vele valának, az Úr oltalmával a templomot és a várost visszavevé.
De kevés idő múlva, Líziás, a király gondviselője és rokona és a kormányügyekben helytartója, rosznéven vévén a történteket,
Meglévén e szövetkezések, Líziás a királyhoz indúla, a zsidók pedig földmívelésre adák magokat.
A száznegyvenkilenczedik esztendőben megérté Júdás, hogy Antiokus Eupator nagy sokasággal jön Judea ellen,
De három esztendő múlva, értesűle Júdás és a kik vele valának, hogy Szeleukus fia, Demeter, erős sokasággal és hajókkal a tripolisi réven feljövén, az alkalmas helyeket
Nikánor pedig megértvén, hogy Júdás Szamaria helységeiben van, elhatározá, hogy szombatnapon minden erejével megtámadja.