Timóteusnak írt I. levél

3 ¹Igaz beszéd ez: Ha ki püspökséget kiván, jó dolgot kiván.
²A püspöknek azért feddhetlennek kell lennie, egy feleségű férfiúnak, józannak, okosnak, tisztesnek, szemérmesnek, vendégszeretőnek, a tanitásra alkalmasnak,Títus 1,7  ³nem részegesnek, nem verekedőnek, hanem szerénynek, nem vetekedőnek, nem fösvénynek,
   ⁴hanem hogy házának jól gondját viselje, engedelmes fiai lévén minden tisztességben.
   ⁵Mert a ki maga házára nem tud gondot viselni, miképen lesz szorgalmas gondja Isten anyaszentegyházára?
   ⁶Ne legyen új megtért, nehogy kevélységgel fölfuvalkodván, az ördög itéletébe essék.
   ⁷Szükség pedig jó bizonyságának lenni a kivülvalóktól is, hogy ne essék gyalázatba és az ördög tőrébe.
   ⁸A diakonusok is hasonlóképen legyenek szemérmesek, nem kétnyelvűek, nem sok bort ivók, nem rút nyereségvadászók;
   ⁹a hit titkát birván tiszta lelkiismérettel.
   ¹⁰Ezek is vizsgáltassanak meg előbb, és úgy szolgáljanak, ha vétek nélkül vannak.
   ¹¹Az asszonyok hasonlóképen legyenek szemérmesek, nem rágalmazók, józanok, hívek mindenekben.
   ¹²A diakonusok egy feleségű férfiak legyenek, kik jól gondját viseljék fiaiknak és házoknak;
   ¹³mert a kik jól szolgálnak, jó előmenetelt szereznek magoknak, és nagy bátorságot a Krisztus Jézusban való hitre nézve.
   ¹⁴Ezeket írom neked, remélvén, hogy csakhamar magam megyek hozzád;
   ¹⁵ha pedig késném, hogy tudjad, mint kelljen foglalkoznod az Isten házában, mely az élő Isten anyaszentegyháza, az igazság oszlopa és erőssége.
   ¹⁶És kérdésen kivűl nagy az (isteni) kegyesség titka, mely kinyilváníttatott a testben, igazoltatott a lélek által, láttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányoknak, hitelt nyert a világon, fölvitetett a dicsőségbe.