17
1De a filiszteusok egybegyűjtvén seregeiket a harczra, összejövének Júda Szókójába, és táborba szállának Szókó és Azeka között, Dommim határain.
2Saul pedig és Izrael fiai egybegyűlvén, a terebint-völgybe menének, és a sereget harczra rendezék a filiszteusok ellen.
3És a filiszteusok a hegyen állnak vala egyfelűl, Izrael pedig a hegyen áll vala másfelűl; és völgy vala közöttük.
4És kijöve egy geti Góliát nevű fattyú-férfiú a filiszteusok táborából, hat könyöknyi és egy arasznyi magasságú;
5és réz-sisak vala fején, és pikkelyes pánczél öltözéke. Pánczélja nehézsége pedig ötezer siklusnyi réz vala,
6és réz-saruk valának szárain, réz-paizs födvén vállait.
7Dárdája nyele pedig olyan vala, mint a szövők zugolyfája; dárdája vasa pedig hatszáz siklusnyi vasból vala; és fegyverhordozója előtte mégyen vala.
8És megállván, kiálta Izrael seregei előtt, és mondá nekik: Miért jöttetek harczra készűlve? Nem filiszteus vagyok-e én, és ti Saul szolgái? Válaszszatok közőletek férfiút, ki lejőjön párviadalra.
9Ha megvíhat velem, és megver engem, szolgáitok leszünk; ha pedig én leszek erősebb és megverem őt, ti lesztek szolgák, és szolgáltok nekünk.
10És mondá a filiszteus: Én kigúnyoltam ma Izrael seregeit: Adjatok nekem férfiút, ki párbajra szálljon velem.
11Hallván pedig Saul és mind az izraeliták a filiszteus ezen beszédeit, álmélkodnak és igen félnek vala.
12Dávid pedig fia vala egy efratai férfiúnak, kiről fölebb vala szó, Júda Betleheméből, kinek neve Izai, s kinek nyolcz fia vala, és ki Saul napjaiban öreg és élemedett ember vala a férfiak között.Kir. I. 16,1
13Három idősebb fia pedig Saul után méne a hadba, és ezek nevei az ő három fiának, kik a hadba mentek, Eliab az elsőszülött, a második Abinadab, a harmadik Szamma.
14Dávid pedig a legkisebbik vala. Tehát az idősbek hárman követvén Sault,
15elméne Dávid és visszatére Saultól, hogy legeltesse atyja nyáját Betlehemben.
16A filiszteus pedig eljő vala reggel és estve, ott állván negyven napig.
17Mondá pedig Izai az ő fiának, Dávidnak: Vígy bátyáidnak egy éfi darát és im e tíz kenyeret, és fuss a táborba bátyáidhoz;
18és e tíz kerek sajtot vidd az ezredesnek; és látogasd meg bátyáidat, ha jól vannak-e? és tudd meg, kikkel vannak sorban?
19Saul pedig és azok és Izrael fiai mindnyájan a terebint-völgyben hadakoznak vala a filiszteusok ellen.
20Dávid tehát reggel fölkele és pásztorra bízá a nyájat, és megterhelten elméne, a mint parancsolta vala neki Izai. És juta Magala helyére és a sereghez, mely kiméne a harczra, fölrivallván a viadalban.
21Mert Izrael elrendezte vala a sereget, de ellenben a filiszteusok is fel voltak készűlve.
22Dávid azért a holmit, melyet hozott vala a poggyászok őrének keze alatt hagyván, a viadal helyére futa, és kérdezkedék, ha minden jól van-e bátyjai körűl?
23És velök szóltában, megjelenék ama fattyú-férfiú, a Góliát nevű geti filiszteus, feljövén a filiszteusok táborából, és ugyanazon igéket mondván, és Dávid hallá azokat.
24Az izraeliták pedig, midőn meglátták ama férfiút, mindnyájan elfutának színe elől, igen félvén tőle.
25És mondá egynémely Izraelből: Láttátok-e ezen férfiút, ki feljött? mert Izraelt jött gúnyolni. Azért a férfiút, ki amazt megveri, meggazdagítja a király nagy gazdagsággal, és leányát neki adja, és atyja házát adómentessé teszi Izraelben.
26És szóla Dávid a vele ott álló férfiaknak, mondván: Mit adnak a férfiúnak, ki megveri e filiszteust, és elveszi a gyalázatot Izraelről? mert ki ez a körűlmetéletlen filiszteus, hogy az élő Isten hadseregét gúnyolja?
27A nép pedig elmondá neki ugyanazon beszédet, mondván: ezeket adják a férfiúnak, ki őt megveri.
28Mit mikor meghallott nagyobbik bátyja, Eliab, midőn a többiekkel szólott, megharaguvék Dávidra, és mondá: Miért jöttél, és miért hagytad el azon kevés juhot a pusztában? ismerem én kevélységedet és szived álnokságát; mert azért jöttél le, hogy a harczot lássad.
29És mondá Dávid: Mit cselekedtem? nem szóbeszéd-e ez?
30És kevéssé elfordúla tőle máshoz, és ez ugyanazon beszédet mondá. És a nép ugyanazon igét felelé neki, mint azelőtt.
31Meghallák pedig az igéket, melyeket Dávid szóla, és elbeszélék Saul előtt.
32Kihez mikor elvitetett, szóla neki: El ne csüggedjen valaki szive ezen; én, a te szolgád, elmegyek, és megvívok e filiszteussal.
33És mondá Saul Dávidnak: Nem állhatsz te ellen e filiszteusnak, meg sem víhatsz vele, mert gyermek vagy, az pedig hadakozó férfiú ifjúságától.
34És Dávid mondá Saulnak: Szolgád legelteti vala atyja nyáját; és eljövén az oroszlán vagy medve, és elvivén a kost a nyájból,Birák 47,3
35én megkergetém azokat és leverém, és kiragadám szájokból; és ha azok ellenem támadtak, megfogám állokat, és megfojtám és megölém azokat.
36Mert mind oroszlánt, mind medvét öltem én, te szolgád; azért e körűlmetéletlen filiszteus is olyan lesz, mint egy azok közől. Tehát megyek, és elveszem a nép gyalázatát; mert ki ez a körűlmetéletlen filiszteus, hogy átkozni merte az élő Isten hadseregét?
37És mondá Dávid: Az Úr, ki megszabadított engem az oroszlán kezéből és a medve kezéből, ő szabadít meg engem e filiszteus kezéből. Mondá pedig Saul Dávidnak: Menj, és az Úr legyen veled.
38És Saul felöltözteté Dávidot az ő ruháiba, és réz-sisakot tőn fejére, és pánczélba öltözteté őt.
39És Dávid amannak kardját felkötvén ruháján fölűl, kezdé próbálni, ha fegyverben járhat-e, mert nem szokta vala. És Dávid mondá Saulnak: Nem járhatok igy, mert nem szoktam. És letevé azokat.
40És vevé botját, mely mindenkor kezében vala. És választa magának öt igen sima követ a patakból, és azokat pásztor-táskájába tevé, mely nála vala, és a parittyát kezébe vevé, és elindúla a filiszteus ellen.
41Mégyen vala pedig a filiszteus, lépdelve és közelgetve Dávid ellen, és fegyverhordozója előtte.
42És mikor megtekintette a filiszteus és látta Dávidot, lenézé őt; mert ifjú vala, piros és szép tekintetű.
43És Dávidnak mondá a filiszteus: Vajjon eb vagyok-e én, hogy bottal jösz rám? És megátkozá a filiszteus Dávidot az ő isteneivel;
44és mondá Dávidnak: Jöszte hozzám, és az égi madaraknak és földi vadaknak adom testedet.
45Dávid pedig mondá a filiszteusnak: Te karddal és dárdával és paizszsal jösz rám, én pedig a seregek Urának, Izrael seregei Istenének nevében jövök ellened, kiket ma kigúnyoltál,
46és az Úr kezembe ad téged, és megverlek téged, és fejedet veszem; és a filiszteusok tábora testeit ma az égi madaraknak és földi vadaknak adom; hadd tudja az egész föld, hogy van Isten Izraelben;
47és ismerje meg az egész gyülekezet, hogy nem kard s nem dárda által szabadít az Úr; mert övé a harcz, és titeket kezeinkbe ad.
48Midőn tehát fölkelt a filiszteus, és menvén, közelgete Dávid ellen, siete Dávid, és viadalra futa a filiszteus elé.
49És kezét a táskába nyujtá, és egy követ vőn, és parittyával hajíta, s azt megforgatván, a filiszteust homlokba sujtá; és a kő homlokában akada, és leesék arczczal a földre.
50Így győzé meg Dávid a filiszteust parittyával és kővel; és a megvert filiszteust megölé. És mivel kard nem volt Dávid kezében,Sirákf. 47,4 Makkab. I. 4,30
51odafutván, a filiszteusra álla, és annak kardját fogá és kivoná hüvelyéből, és megölé őt és fejét vevé. Látván pedig a filiszteusok, hogy meghalt közöttük a legerősebb, megfutamodának.
52És fölkelvén Izrael és Júda férfiai, fölrivallának, és kergeték a filiszteusokat, valamíg eljutottak a völgybe és Akkaron kapujáig; és elhullának a filiszteusok közől a sebesűltek Száraim útján, és egész Getig és Akkaronig.
53És visszatérvén Izrael fiai, miután elkergették a filiszteusokat, földúlák azok táborát.
54Fölvevén pedig Dávid a filiszteus fejét, Jerusalembe vivé azt; annak fegyvereit pedig a maga sátorába tevé.
55Az időben pedig, mikor Saul látta Dávidot kimenni a filiszteus ellen, mondá Abnernek, a sereg fejedelmének: Abner! melyik nemzetségből származott ez ifjú? És mondá Abner: Él a te lelked, király! ha tudom.
56És mondá a király: Kérdezd meg, ki fia ez az ifjú?
57És mikor visszatért Dávid, megvervén a filiszteust, fogá őt Abner, és Saul elé vivé, kezében lévén a filiszteus feje.
58És mondá neki Saul: Melyik nemzetségből vagy, oh ifjú? És mondá Dávid: Én a betlehemi Izai, a te szolgád fia vagyok.