Makkabeusok I. könyve

12 ¹És látván Jonatás, hogy az idő segíti őt, férfiakat választa, elküldvén őket Romába, hogy megerősítse és megújítsa velök a barátságot.
²A spartaiakhoz és egyéb helyekre is leveleket külde azon formán.
   ³És elmenének Romába, és bemenvén a tanácsházba, így szólának: Jonatás, a főpap, és a zsidók nemzete küldöttek minket, hogy megújítsuk a barátságot és szövetséget az előbbi szerint.
   ⁴És levelet adának nekik minden helyre, hogy elkisérjék őket békével Júda földére.
   ⁵És ez a levél mása, melyet Jonatás írt a spartaiaknak:
   ⁶Jonatás, a főpap, és a nép vénei, a papok és a zsidók többi népe a spartai atyafiaknak, üdvözletet!
   ⁷Más régen küldetett volt levél Oniás főpaphoz Ariustól, ki nálatok országlott, hogy atyánkfiai vagytok, mint az alábbjegyzett írás tartja.
   ⁸Oniás a küldött férfiút tisztességgel fogadván, átvette a levelet, mely a szövetség és barátság felől szólott.
   ⁹Mi, habár arra nem szorúltunk, vigasztalásunk lévén a szent könyvekben, melyek kezeinknél vannak,
   ¹⁰mindazáltal hozzátok akartunk küldeni, hogy megújítsuk az atyafiságot és barátságot, netalán elidegenűljünk tőletek; mert sok idő múlt el azóta, hogy hozzánk küldöttetek.
   ¹¹Mi ugyan minden időben szűntelen megemlékezünk az ünnepeken és többi napokon, mint illik, rólatok az áldozatokban, melyeket teszünk, és a szertartásokban, a mint méltó és illendő az atyafiakról megemlékezni.
   ¹²Örűlünk azért a ti dicsőségteken.
   ¹³Minket ugyan körűlvett vala a sok szorongatás, a sok háború; ellenünk harczoltak a királyok, kik köröttünk vannak.
   ¹⁴De azért nem akartunk búsítani titeket, sem többi társainkat és barátinkat e háborúkban.
   ¹⁵Mert segítségünk lévén az égből, mi megszabadíttattunk, elleneink pedig megaláztattak.
   ¹⁶Választottuk mindazáltal Numeniust, Antiokus fiát, és Antipatert, Jázon fiát, és elküldöttük őket a romaiakhoz, hogy megújítsuk velök a barátságot s az előbbi szövetséget.
   ¹⁷Megparancsolván nekik, hogy menjenek hozzátok is, köszöntvén titeket, és adják át nektek a mi atyafiságunk megújitásáról szóló levelünket.
   ¹⁸És most jól fogtok tenni, ha nekünk ezekre feleltek.
   ¹⁹És ez a levél mása, melyet (Arius) Oniásnak küldött vala.
   ²⁰Arius, a spartaiak királya, Oniásnak, a főpapnak, üdvözletet!
   ²¹Föltaláltatott az írásban a spartaiak és zsidók felől, hogy atyafiak, és hogy Ábrahám nemzetségéből valók.
   ²²És a mióta ezeket megértettük, jól cselekszitek, hogy írtok nekünk a ti jóállapotokról.
   ²³Mi pedig viszont írjuk nektek: A mi barmunk és vagyonunk tiétek, és a tiétek mienk. Megparancsoltuk tehát, hogy ezeket hírűl vigyék nektek.
   ²⁴És meghallá Jonatás, hogy Demeter fejedelmei sokkal nagyobb hadsereggel tértek vissza, mint az előbbi volt, hogy ellene harczoljanak.
   ²⁵És kiindúlván Jerusalemből, eléjök méne Ámat tartományba; nem engedvén nekik időt, hogy bejőjenek az ő tartományába.
   ²⁶És kémeket külde az ő táborukba, kik visszatérvén, hírűl hozák azok végzését, hogy éjjel üssenek rájok.
   ²⁷Mikor tehát a nap elnyugodott, megparancsolá övéinek Jonatás, hogy vigyázzanak, és fegyverben készen álljanak a harczra egész éjjel; és őröket állíta a tábor körűl.
   ²⁸És megértvén az ellenség, hogy Jonatás készen van a harczra övéivel, megfélemlének és megijedének szivökben, és tüzeket gyujtának az ő táborukban.
   ²⁹Jonatás pedig és a kik vele valának, nem vevék ezt észre reggelig, mert látták az égő tüzeket.
   ³⁰És utánok indúla Jonatás, de nem éré el őket, mert már átmentek vala az Eleuterus folyóvizén.
   ³¹És eltére Jonatás az arabokhoz, kik zabadeusoknak hivatnak, és megvervén őket, elvivé azok ragadományait.
   ³²Onnan elindúlván, Damaskusba méne, és eljárá mind azt a tartományt.
   ³³Simon is kiméne, s Askalonig és a közel erősségekbe jöve; és eltérvén Joppéba, elfoglalá azt;
   ³⁴(mert meghallotta, hogy az erősséget át akarják adni Demeter pártfeleinek), és őrséget helyeze oda, hogy megőrizzék azt.
   ³⁵És visszatérvén Jonatás, egybehívá a nép véneit, és tanácskozék velök, hogy erősségeket építsen Judeában,
   ³⁶és kőfalakat építsen Jerusalemben, és nagy töltést emeljen a vár és város között, elválasztandó azt a várostól, hogy az külön legyen, s ne vehessenek és ne adhassanak.
   ³⁷És egybegyűlének, hogy építsék a várost, mert ledőlt vala a kőfal, mely a pataknál volt napkelet felől, és helyreállítá azt, mely Kafetetának neveztetik.
   ³⁸És Simon fölépíté Adiadát, Szefelában, megerősítvén azt, és föltévén a kapukat és zárakat.
   ³⁹De Trifonnak szándéka vala Ásiában országlani, a koronát fölvenni, és kezét Antiokus királyra kinyujtani.
   ⁴⁰Azonban félvén, hogy talán ezt nem engedi meg neki Jonatás, hanem harczolni fog ellene, kézre akará őt keríteni és megölni. És fölkelvén, Bethszanba méne.
   ⁴¹De Jonatás eléje méne negyvenezer válogatott férfiúval csatakészen, és Bethszanba juta.
   ⁴²És látá Trifon, hogy Jonatás nagy haddal jő, féle kezét rá kinyujtani;
   ⁴³és tisztességgel fogadván őt, minden barátinak ajánlá, és ajándékokat ada neki, és megparancsolá seregeinek, hogy úgy engedelmeskedjenek neki, mint magának.
   ⁴⁴És mondá Jonatásnak: Miért fárasztottad az egész népet, holott nem vagyunk háborúban?
   ⁴⁵Küldd tehát vissza őket házaikhoz; magadnak pedig válaszsz nehány férfiút, kik veled legyenek, és jőj velem Ptolemaisba; mert, hogy neked adjam azt és a többi erősségeket, a hadsereget és mind a tisztviselőket, azután visszatérvén, elmenjek, – azért jöttem.
   ⁴⁶És hívén neki, úgy cselekvék, a mint mondotta, és elbocsátá a hadsereget, és elmenének Júda földére.
   ⁴⁷Megtarta pedig magánál háromezer férfiút, kik közől visszakülde Galileába kétezret, ezren pedig kisérék őt.
   ⁴⁸De a mint bement Jonatás Ptolemaisba, a város kapuit bezárák a ptolemaisiak, és megfogák őt, és mindazokat, kik vele bementek vala, fegyverrel ölék meg.
   ⁴⁹Trifon pedig gyalogságot és lovasokat külde Galileába és a nagy mezőre, hogy elveszítsék Jonatás minden társait.
   ⁵⁰De ezek megértvén, hogy megfogatott és elveszett Jonatás és mindazok, kik vele voltak, bátoríták egymást, és kimenének készen a harczra.
   ⁵¹Látván tehát azok, kik kergetni jöttek, hogy a dolog életbenjáró, visszatérének.
   ⁵²Amazok pedig mindnyájan békével jutának el Júda földére; és igen siraták Jonatást és a kik vele voltak; és síra Izrael nagy sírással.
   ⁵³És arra törekvének mind a körülök levő nemzetek, hogy őket eltiporják; mert azt mondák:
   ⁵⁴Nincs fejedelmök és segítőjök, tehát most győzzük le őket, és írtsuk ki az emberek közől emlékezetöket.