Korintusiaknak írt I. levél

8 ¹A mi pedig a bálványáldozatokat illeti, tudjuk, – mert mindnyájunknak van (arról) tudomásunk; de a tudomány felfuvalkodtat, a szeretet pedig épít;
²ha ki pedig azt véli, hogy ő valamit tud, még nem érti, mint kelljen neki tudnia;
   ³de ha az Istent szereti, az megismertetett őtőle; –
   ⁴az étkek felől tehát, melyek a bálványoknak áldoztatnak, tudjuk, hogy a bálvány semmi a világon, és hogy nincs más Isten, hanem csak egy.
   ⁵Mert noha vannak, kik isteneknek mondatnak, akár az égben, akár a földön (mivelhogy sok isten és sok úr vagyon);
   ⁶nekünk mindazáltal csak egy Istenünk vagyon, az Atya, kitől mindenek vannak és mi is őbenne, és az egy Úr Jézus Krisztus, ki által mindenek vannak, és mi is őáltala vagyunk.
   ⁷De nincs mindenkiben ezen tudomány; mert némelyek azon véleményben, melylyel a bálványokról mindez ideig bírnak, a bálványáldozatot, mint ilyet, eszik, és az ő lelkiisméretök, erőtlen lévén, megfertőztetik.
   ⁸Az eledel ugyan minket nem ajánl az Isten előtt; mert ha eszünk, azzal nem nyerünk, ha nem eszünk, azzal nem vesztünk.Rom. 14,17  ⁹Vigyázzatok mégis, netalán ez a ti szabadságtok az erőtlenek botránkozására legyen.Rom. 14,20  ¹⁰Mert ha valaki látja azt, kinek erről tudománya vagyon, a bálványok helyén letelepedni: amannak lelkiismérete, erőtlen lévén, nem bátorodik-e fel, hogy a bálványáldozatokat megegye?
   ¹¹És a te tudományod miatt elvesz a te erőtlen atyádfia, kiért Krisztus meghalt.Rom. 14,15  ¹²Igy vétkezvén pedig atyátokfiai ellen, és megsértvén az ő erőtlen lelkiisméretöket, Krisztus ellen vétkeztek.Rom. 14,21  ¹³Azért ha az eledel megbotránkoztatja atyámfiát, inkább nem eszem húst mindörökké, hogy atyámfiát meg ne botránkoztassam.