Korintusiaknak írt I. levél

4 ¹Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és az Isten titkainak sáfárait.
²Itt már az kivántatik a sáfároktól, hogy kiki hívnek találtassék.
   ³Nekem azonban legkisebb gondom, hogy tőletek itéltessem, vagy az emberi törvénytől, de enmagamat sem itélem.
   ⁴Mert semmiben sem vádol ugyan lelkiisméretem, de még azért nem vagyok igazolva; a ki pedig engem itél, az Úr az.
   ⁵Tehát ne itéljetek idő előtt, mígnem eljő az Úr, ki a sötétség titkait is megvilágosítja, és a szivek szándékait is kinyilatkoztatja; és akkor lesz kinekkinek dicsérete az Istentől.
   ⁶Ezeket pedig, atyámfiai, példában vettem magamra és Apollora tiérettetek, tanúljátok meg rólunk, hogy a fölött, a mi meg vagyon írva, egyik a másik ellen fel ne fuvalkodjék valakiért.
   ⁷Mert ki választ ki téged? Mid vagyon pedig, a mit nem vettél? Ha pedig vetted, mit dicsekszel, mintha nem vetted volna?
   ⁸Már elteltetek, már gazdagokká lettetek; nálunk nélkül uralkodtok, és adja Isten, hogy uralkodjatok, hogy mi is veletek uralkodjunk.
   ⁹Mert én azt tartom, hogy az Isten minket, apostolokat, legutolsóknak állított ki, mint halálra valókat; mert csodája lettünk a világnak, az angyaloknak és embereknek.
   ¹⁰Mi balgatagok vagyunk Krisztusért, ti pedig okosak Krisztusban; mi erőtlenek, ti pedig erősek; ti nemesek, mi pedig nemtelenek.
   ¹¹Mindez óráig éhezünk és szomjúhozunk, mezítelenek vagyunk, arczúl veretünk, és ide s tova bujdosunk.
   ¹²És munkálkodunk, kezeinkkel dolgozván; átkoztatunk, és mi áldunk; üldözést szenvedünk, és eltűrjük;
   ¹³szidalmaztatunk és mi könyörgünk; mintegy salakja lettünk e világnak, mindenek söpredéke mindez ideig.
   ¹⁴Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint kedves fiaimat, intelek.
   ¹⁵Mert ha tízezer tanítótok van is Krisztusban, de nincs sok atyátok. Mert Krisztus Jézusban az evangéliom által én nemzettelek titeket.
   ¹⁶Kérlek tehát benneteket, legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé.
   ¹⁷Azért küldöttem hozzátok Timoteust, ki nekem az Úrban szeretett és hű fiam, ki eszetekbe juttatja Krisztus Jézusban levő utaimat, a mint mindenütt minden egyházban tanítok.
   ¹⁸Mintha nem volnék többé hozzátok menendő, úgy felfuvalkodtak némelyek.
   ¹⁹Elmegyek pedig mihamar hozzátok, ha az Úr akarja, és majd megértem azon felfuvalkodottaknak nem beszédöket, hanem erejöket.
   ²⁰Mert nem a beszédben vagyon az Isten országa, hanem az erőben.
   ²¹Mit akartok? vesszővel menjek-e hozzátok, vagy szeretettel és a szelídség lelkével?