Korintusiaknak írt I. levél

2 ¹Én is, mikor hozzátok jöttem, atyámfiai! nem jöttem a beszédnek vagy bölcseségnek fönségével, hirdetvén nektek a Krisztus bizonyságtételét;
²mert nem véltem közöttetek valamit tudni, hanem csak Jézus Krisztust, és pedig a megfeszítettet.Kor. I. 1,17  ³És én erőtlenségben és félelemben és nagy rettegésben voltam nálatok.
   ⁴És az én beszédem és tanításom nem az emberi bölcseség hitető igéiben, hanem a léleknek és erőnek megmutatásában állott;
   ⁵hogy a ti hitetek ne legyen az emberek bölcseségében, hanem az Isten erejében.
   ⁶Bölcseséget hirdetünk azonban mi is a tökéletesek között; de nem a világ, sem a világi fejedelmek bölcseségét, kik megsemmisűlnek,
   ⁷hanem hirdetjük az Istennek titokteljes, elrejtett bölcseségét, melyet Isten világ kezdetétől elrendelt a mi dicsőségünkre,
   ⁸melyet senki e világ fejedelmei közől nem ismert meg; mert ha megismerték volna, soha a dicsőség Urát meg nem feszítették volna.
   ⁹De a mint írva vagyon: Hogy szem nem látta, fül nem hallotta, sem az ember szivébe föl nem hatott, mit Isten azoknak készített, kik őt szeretik,
   ¹⁰nekünk pedig kijelentette Isten az ő Lelke által; mert a Lélek átvizsgál mindent, még az Isten mélységes titkait is.
   ¹¹Mert ki tudja az emberek közől, a mik az emberben vannak, hanem csak az ember lelke, ki őbenne vagyon? Úgy a mik Istenben vannak is, senki sem tudja, hanem csak az Isten Lelke.
   ¹²Mi pedig nem e világ lelkét vettük, hanem azon Lelket, ki Istentől vagyon, hogy megtudjuk, a miket Isten nekünk ajándékozott.
   ¹³A mikről beszélünk is, nem az emberi bölcseség tudós igéivel, hanem a Szentlélek tanítása szerint, a lelkiekről lelkiképen szólunk.
   ¹⁴De a test szerint való ember, nem fogja föl azt, mi Isten Lelkéé, mert az bolondság előtte, és nem értheti, mert azt lélek szerint kell megitélni.
   ¹⁵A lelki pedig mindent megitél, és ő senkitől sem itéltetik meg.
   ¹⁶Mert ki ismerte át az Úr értelmét, hogy oktathatná őt? Minálunk pedig a Krisztus értelme vagyon.