Korintusiaknak írt I. levél

13 ¹Szóljak bár emberek és angyalok nyelvén, ha szeretetem nincs, olyanná lettem, mint a zengő réz vagy pengő czimbalom.
²Legyen bár jövendölő tehetségem, és tudjak minden titkot és minden tudományt; legyen bár oly teljes hitem, hogy a hegyeket áthelyezhessem, ha szeretetem nincs: semmi vagyok.
   ³Oszszam el bár a szegények táplálására minden vagyonomat, és adjam át testemet, úgy hogy égjek, ha szeretetem nincs: mitsem használ nekem.
   ⁴A szeretet tűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, nem cselekszik roszúl, nem fuvalkodik fel,
   ⁵nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol roszat,
   ⁶nem örűl a hamisságon, hanem az igazságon örvend;
   ⁷mindent elvisel, mindent elhisz, mindent reméll, mindent elszenved.
   ⁸A szeretet soha sem szűnik meg; habár a jövendölések véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik.
   ⁹Most részlet, a mit ismerünk, és részlet, a mit jövendölünk.
   ¹⁰Ha pedig eljön, a mi tökéletes, elenyészik, a mi részletes.
   ¹¹Míg gyermek valék, úgy szólék, mint gyermek, úgy érték, mint gyermek, úgy gondolkodám, mint gyermek; mikor pedig emberkorba jutottam, felhagytam azokkal, mik gyermeknek valók.
   ¹²Most tűkör által homályban látunk, akkor pedig színről színre; most csak rész szerint ismerek, a mint magam vagyok ismeretes.
   ¹³Most még megmaradnak a hit, remény, szeretet, e három; ezek közől pedig legnagyobb a szeretet.