Korintusiaknak írt I. levél

11 ¹Legyetek követőim, mint én is a Krisztusé.
²Dicsérlek pedig titeket, atyámfiai! hogy mindenben megemlékeztek rólam, és a mint elétek adtam, az én parancsaimat megtartjátok.
   ³Akarom pedig, tudjátok meg: hogy minden férfiúnak feje Krisztus, az asszony feje pedig a férfiú, Krisztus feje pedig az Isten.
   ⁴Minden férfiú, ki befödött fővel imádkozik, vagy prófétál, megrútítja fejét.
   ⁵Minden asszony pedig, ki födetlen fővel imádkozik vagy prófétál, megrútítja fejét; mert csak annyi, mintha megnyíretett volna.
   ⁶Mert ha be nem födi magát az asszony, nyiressék meg. Ha pedig rút az asszonynak megnyiretni, vagy megkopaszíttatni, födje be fejét.
   ⁷A férfiúnak ugyan nem kell befödni fejét, mert az Isten képe és dicsősége; az asszony pedig a férfiú dicsősége.
   ⁸Mert nem a férfiú lett az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból;Móz. I. 2,21.22  ⁹nem is az asszonyért teremtetett a férfiú, hanem az asszony a férfiúért.Móz. I. 2,18  ¹⁰Annakokáért az asszony fején hatalomjelnek kell lenni az angyalok miatt.
   ¹¹Mindazáltal sem a férfiú asszony nélkül, sem az asszony férfiú nélkül nincsen az Úrban;
   ¹²mert valamint az asszony a férfiúból, úgy a férfiú is az asszony által, minden pedig az Istentől vagyon.
   ¹³Magatok itéljétek meg: illik-e az asszonynak födetlen fővel imádni az Istent?
   ¹⁴Nem tanít-e maga a természet titeket arra: hogy a férfiúnak ugyan hajat nevelni, gyalázat;
   ¹⁵az asszonynak pedig hajat nevelni, dicsőség? mert a hajzat fátyol gyanánt adatott neki.
   ¹⁶Ha ki pedig erről versengeni akar (tudja meg), hogy nekünk nincsen olyan szokásunk, sem az Isten anyaszentegyházának.
   ¹⁷Ezt tehát parancsolom. Az sem dicséretes, hogy nem jobbra, hanem roszabbra gyűltök össze.
   ¹⁸Mert először, midőn egybegyűltök az anyaszentegyházba, hallom, hogy szakadások vannak közöttetek, és némi részben el is hiszem;
   ¹⁹mert szükség meghasonlásoknak is lenni, hogy a kik állhatatosak, ismeretesek legyenek közöttetek.
   ²⁰Midőn tehát egybegyűltök, immár nem az Úr vacsoráját eszitek.
   ²¹Mert kiki maga vacsoráját eszi meg előbb, és némelyik ugyan éhezik, más pedig részeg.
   ²²Vajjon nincsenek-e házaitok az evésre és ivásra? Vagy az Isten házát megvetitek, és azokat szégyenítitek meg, kiknek nincsen? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek-e titeket? Ebben nem dicsérlek.
   ²³Mert én az Úrtól vettem, a mit át is adtam nektek: hogy az Úr Jézus, a mely éjjel elárultaték, vevé a kenyeret,
   ²⁴és hálát adván, megszegé, és mondá: Vegyétek és egyétek: Ez az én testem, mely értetek adatik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
   ²⁵Hasonlóképen a kelyhet is, minekutána vacsorált, mondván: Ez a kehely az új szövetség az én véremben; ezt cselekedjétek, valahányszor iszszátok, az én emlékezetemre.
   ²⁶Mert valahányszor eszitek e kenyeret, és iszszátok e kelyhet: az Úr halálát hirdetitek, a míg eljő.
   ²⁷A ki tehát méltatlanúl eszi e kenyeret, vagy iszsza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen.Ján. 6,59  ²⁸Vizsgálja meg azért magát az ember, és úgy egyék azon kenyérből, és igyék ama kehelyből.
   ²⁹Mert a ki méltatlanúl eszik és iszik, itéletet eszik és iszik magának, meg nem különböztetvén az Úr testét.
   ³⁰Azért van köztetek sok beteg és erőtlen, és sokan alusznak.
   ³¹Hogyha minmagunkat megitélnők, bizonyára nem itéltetnénk meg.
   ³²Ha pedig itéltettünk, az Úrtól fenyíttetünk, hogy e világgal el ne kárhoztassunk.
   ³³Annakokáért, atyámfiai! mikor egybegyűltök ezen evésre, egymást várjátok meg.
   ³⁴Ha ki éhezik, otthon egyék, hogy ne kárhozatra gyűljetek egybe. A többit pedig, mikor oda megyek, elintézem.