Korintusiaknak írt I. levél

15 ¹Figyelmeztetlek pedig titeket, atyámfiai, az evangéliomra, melyet hirdettem nektek, melyet be is vettetek és követtek,Galat. 1,11  ²mely által üdvözűltök is, ha a mint hirdettem nektek, megtartjátok, hacsak nem hiába hittetek.
   ³Mert mindenekelőtt azt adtam elétek, a mit átvettem: hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért, az írások szerint,Izai. 53,5  ⁴és eltemettetett és feltámadott harmadnapon, az írások szerint,
   ⁵és hogy megjelent Kéfásnak, és utóbb a tizenegynek.
   ⁶Azután megjelent több, mint ötszáz atyánkfiának egyszerre; kik közől sokan még élnek mindez ideig, némelyek pedig elaludtak.
   ⁷Azután megjelent Jakabnak, utóbb valamennyi apostolnak;
   ⁸legutóljára pedig mindenek között, mint időtlennek, megjelent nekem is;
   ⁹ki legkisebb vagyok az apostolok között, és nem vagyok méltó apostolnak neveztetni, mert az Isten anyaszentegyházát üldöztem.Apost.cs. 8,1 Efez. 3,8  ¹⁰Isten malasztjából vagyok pedig, a mi vagyok, és az ő malasztja bennem nem volt sikertelen; mert többet munkálkodtam mindnyájoknál, nem én ugyan, hanem az Isten malasztja énvelem.
   ¹¹Azonban mind én, mind ők így hirdetjük ezt, és így hittétek.
   ¹²Ha tehát az hirdettetik, hogy Krisztus feltámadott halottaiból, mikép mondhatják némelyek tiköztetek, hogy nincsen halottak feltámadása?
   ¹³Ha nincsen halottak feltámadása, úgy Krisztus sem támadott fel.
   ¹⁴Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, hiábavaló a ti hitetek is.
   ¹⁵Akkor mi Istennek hamis bizonyságaiúl tartatnánk, mint a kik bizonyságot tettünk Isten ellen, hogy feltámasztotta Krisztust; kit nem támasztott fel, ha a halottak fel nem támadnak.
   ¹⁶Mert ha a halottak fel nem támadnak, Krisztus sem támadott fel.
   ¹⁷Ha pedig Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek, mert még úgy bűneitekben vagytok.
   ¹⁸Tehát a kik elaludtak is Krisztusban, elvesztek.
   ¹⁹Ha csak ez életben van reménységünk Krisztusban, minden embereknél nyomorúltabbak vagyunk.
   ²⁰Azonban Krisztus feltámadott halottaiból, az elhunytak első zsengéje.
   ²¹Mivelhogy ember által van a halál, ember által a halottak feltámadása is.
   ²²És a mint Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan megeleveníttetnek.
   ²³Mindazáltal kiki a maga rendében. Az első zsenge Krisztus; azután azok, kik Krisztuséi, kik az ő eljövetelében hittenek.Tessz. I. 4,15  ²⁴Azután lesz a vég; mikor az országlást Istennek és az Atyának átadja, mikor megsemmisít minden fejedelemséget, hatalmasságot és erőt.
   ²⁵Uralkodni kell pedig neki, míg minden ellenségét lábai alá teszi.Zsolt. 109,1  ²⁶Az utolsó ellenség pedig, ki megrontatik, a halál lesz; mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig mondatik:Zsolt. 8,8  ²⁷Minden őalája vettetett, kétség nélkül értetik, azon kivül, ki neki mindent alája vetett.
   ²⁸Miután pedig minden alája vettetik, akkor önmaga, a Fiú is alája lesz vetve annak, ki mindent őalája vetett, hogy az Isten legyen minden mindenekben.
   ²⁹Mert különben mit cselekszenek, a kik megkeresztelkednek a holtakért, ha bizonyos, hogy nem támadnak fel a halottak? Miért keresztelkednek meg tehát azokért?
   ³⁰Miért veszedelmeztetjük mi is magunkat minden órában?
   ³¹Naponkint meghalok, atyámfiai! a ti dicsőségtekre (mondom), mely nekem a mi Urunk Jézus Krisztusban vagyon.
   ³²Midőn (emberi módon szólva) vadállatokkal viaskodtam Efezusban, mit használ az nekem, ha a holtak fel nem támadnak? Akkor együnk és igyunk, mert holnap meghalunk.
   ³³De tévedésbe ne vitessetek; megvesztegetik a jó erkölcsöket a gonosz beszélgetések.
   ³⁴Serkenjetek föl igazán, és ne vétkezzetek, mert némelyek az Istent nem ismerik, a ti pirulástokra mondom ezt.
   ³⁵De azt mondja valaki: Miképen támadnak föl a halottak? és minő testtel jőnek elő?
   ³⁶Balgatag! a mit elvetsz, nem éled fel, hacsak előbb meg nem hal.
   ³⁷És a mit elvetsz, nem a leendő testet veted el, hanem pusztán a magot, tudniillik a buzát vagy egyéb magot.
   ³⁸Az Isten pedig annak testet ad, a mint akarja, és pedig minden magnak tulajdon testet.
   ³⁹Nem minden test ugyanazon test; hanem más az embereké, más a barmoké, más a madaraké, más pedig a halaké.
   ⁴⁰És vannak égi testek és földi testek, de más az égiek, más pedig a földiek ékessége.
   ⁴¹Más a nap fényessége, más a hold fényessége, és más a csillagok fényessége; még a csillag is különböző a csillagtól fényességre.
   ⁴²Igy a halottak feltámadása is. Rothadásra vettetik el (a test), rothadatlanságban támad fel.
   ⁴³Nemtelenségben vettetik el, dicsőségben támad fel; erőtlenségben vettetik el, erőben támad fel;
   ⁴⁴állati test vettetik el, lelki test támad fel. Ha van állati test, van lelki is, a mint írva vagyon:
   ⁴⁵„Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké,“ az utólsó Ádám pedig elevenítő lélekké.
   ⁴⁶De nem első a lelki (test), hanem az állati, azután a lelki.
   ⁴⁷Az első ember földből való földi, a második ember mennyből mennyei.
   ⁴⁸A minő a földi, olyanok a földiek is, és a minő a mennyei, olyanok a mennyeiek is.
   ⁴⁹Azért valamint a földinek ábrázatát viseltük, úgy viseljük a mennyeinek ábrázatát is.
   ⁵⁰Ezt pedig mondom, atyámfiai! hogy a test és vér az Isten országát nem bírhatják, a rothatagság sem fogja bírni a rothadatlanságot.
   ⁵¹Ime titkot mondok nektek: Mindnyájan feltámadunk ugyan, de nem mindnyájan változunk el.
   ⁵²Rögtön, egy pillanatban a végharsonára; mert megriad a harsona, és a holtak feltámadnak rothadatlanúl, és mi elváltozunk.
   ⁵³Mert e rothatag testnek rothadatlanságba kell öltözni, és e halandónak halhatatlanságba kell öltözni.
   ⁵⁴Mikor pedig ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesedik a mondás, mely írva vagyon: Elnyeletett a halál a győzedelem által.
   ⁵⁵Hol van, halál, a te győzedelmed? hol van, halál, a te fullánkod?
   ⁵⁶A halál fullánkja a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.
   ⁵⁷De Istennek legyen hála, ki nekünk győzedelmet adott a mi Urunk Jézus Krisztus által.
   ⁵⁸Azért, szerelmes atyámfiai! állhatatosak legyetek és rendíthetlenek; buzgólkodván mindenkor az Úr dolgában, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.