Korintusiaknak írt I. levél

14 ¹Kövessétek a szeretetet. Igyekezzetek a lelkiekre, különösen pedig, hogy prófétáljatok.
²Mert a ki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem Istennek; mert senki sem érti, mivel a Lélek által titkokat beszél.
   ³De a ki prófétál, az emberek épülésére, intésére és vigasztalására szól.
   ⁴A ki nyelveken szól, önmagát építi, a ki pedig prófétál, Isten anyaszentegyházát építi.
   ⁵Akarnám ugyan, hogy ti mindnyájan nyelveken szóljatok, de még inkább, hogy prófétáljatok; mert előbbvaló a ki prófétál, mint a ki nyelveken szól, kivéve, ha értelmez is, hogy az anyaszentegyház épűljön.
   ⁶Ugyanis, atyámfiai! ha hozzátok mennék, nyelveken szólván, mit használnék nektek, ha vagy kijelentésből nem szólok nektek, vagy tudomány által, vagy prófétálás vagy tanitás által?
   ⁷Hisz a lelketlen hangszeren is, minő a síp vagy czitera, ha nincs különbözés a hangokban, miképen tudhatni meg, mi a sípszó, vagy a cziterazengés?
   ⁸És ha a harsona bizonytalan szózatot ad, ki fog készülni csatára.
   ⁹Úgy ti is, ha a nyelveken érthető beszédet nem szólotok, mikép lesz tudva, a mi mondatik? Csak a levegőbe fogtok beszélni.
   ¹⁰Ime oly sok neme van a nyelveknek a világon, és egy sincs jelentés nélkül;
   ¹¹ha tehát nem tudom a szó jelentését, arra nézve, kinek szólok, idegen nyelvű leszek, és a ki szól, rám nézve idegen nyelvű leszen.
   ¹²Igy ti is, mivel a lelki ajándékokat kivánjátok, igyekezzetek az anyaszentegyház épülésére bővelkedni.
   ¹³Annakokáért a ki nyelveken szól, imádkozzék, hogy értelmezhessen is.
   ¹⁴Mert ha nyelveken imádkozom, lelkem ugyan imádkozik, de a mit értek, haszon nélkül vagyon.
   ¹⁵Mit tegyek tehát? Az, hogy imádkozzam lélekkel, de imádkozzam érthetőleg is; énekeljek lélekkel, de énekeljek érthetőleg is.
   ¹⁶Továbbá ha csak lélekkel mondasz áldást, az, ki mint tudatlan van ott, mikép mondja az Ament áldásodra? holott nem tudja, mit mondasz.
   ¹⁷Mert te ugyan jól adsz hálát, de más nem épűl azon.
   ¹⁸Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatok nyelvén szólok;
   ¹⁹de az anyaszentegyházban inkább akarok öt igét szólani érthetőleg, hogy másokat is tanítsak, mint tízezer szót idegen nyelven.
   ²⁰Atyámfiai! ne legyetek gyermekek értelemre nézve; a gonoszságra nézve lehettek ugyan kisdedek, de az értelemre nézve tökéletesek legyetek.
   ²¹A törvényben írva vagyon: Hogy idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és úgy sem hallgatnak meg engem, úgymond az Úr.Izai. 28,11  ²²Tehát az idegen nyelvek jelűl szolgálnak, nem a hivőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálások pedig nem a hitetleneknek, hanem a hivőknek.
   ²³Ha egybegyűlvén az egész anyaszentegyház, ott mindnyájan nyelveken szólanának, bemenvén a tudatlanok vagy hitetlenek, nem azt mondanák-e, hogy esztelenkedtek?
   ²⁴Ha pedig mindnyájan prófétálnak, és bemegy valamely hitetlen vagy tudatlan, mindenkitől meggyőzetvén, mindenkitől megczáfoltatván,
   ²⁵az ő szivének titkai kinyilatkoznak, és így ő arczraborúlván, imádni fogja Istent, megvallván, hogy bizonynyal az Isten vagyon bennetek.
   ²⁶Mit kell hát tenni? atyámfiai! Mikor egybegyűltök, a mint valamelyiteknek zsoltára van, tanítása van, kijelentése van, idegen nyelve van, értelmezése van, – mindenek épülésre legyenek.
   ²⁷Ha ki idegen nyelven szól, kettő, vagy legfölebb három szóljon egymásután, egy pedig értelmezzen.
   ²⁸Ha pedig nincs értelmező, amaz hallgasson az egyházban; önmagának szóljon és az Istennek.
   ²⁹A prófétálók pedig ketten vagy hárman szóljanak, és a többi tegyen itéletet.
   ³⁰Ha pedig másnak, ki ott ül, valami kijelentetik, az előbbi hallgasson el.
   ³¹Mert egymás után mindnyájan prófétálhattok, hogy mindnyájan tanúljanak, és mindnyájan intessenek.
   ³²És a próféták lelkei a próféták hatalmában vannak.
   ³³Mert az Isten nem a visszavonásé, hanem a békeségé; a mint ezt a szentek minden egyházában tanítom.
   ³⁴Az asszonyok az egyházban hallgassanak; mert nem engedtetik meg nekik, hogy szóljanak, hanem hogy engedelmesek legyenek, mint a törvény is mondja.
   ³⁵Ha pedig valamit tanúlni akarnak, otthon kérdezzék meg férjöket; mert illetlen asszonynak az egyházban szólani.
   ³⁶Vajjon tőletek származott-e az Isten igéje? vagy csupán hozzátok érkezett-e?
   ³⁷Ha valaki prófétának tartatik, vagy lelki embernek, értse meg, hogy a miket nektek írok, az Úr parancsolatai.
   ³⁸A ki pedig nem tudja, ő sem lesz tudva.
   ³⁹Azért, atyámfiai! igyekezzetek prófétálni, de a nyelveken való szólást se tiltsátok meg.
   ⁴⁰Minden pedig tisztességesen és rend szerint legyen.