Mikha könyve

7 ¹Jaj nekem, mert olyan lettem, mint begyűjtéskor a gyümölcsszedés után, mint böngészéskor a szüret után: nincs szőlőfürt evésre, korai fügét kívánt lelkem. ²Elveszett a jámbor az országból, és becsületes az emberek között nincsen; mindannyian vérontásra leselkednek, ki-ki hálóval vadász testvérére. ³A rossznál két kéz is van, hogy jól elvégezzék, a vezér kér s aki bíró, fizetésért az, s aki nagy, lelkének vágyaszerint beszélt, s így összekuszálják. ⁴Legjobbikuk olyan, mint a tövisbokor, a becsületes rosszabb tüskés sövénynél; őreidnek napja – a te büntetésed bekövetkezett, most meglesz a zavarodásuk! ⁵Ne higgyetek barátban, ne bízzatok társban; a nőtől, ki öledben fekszik, őrizd szájad ajtóit! ⁶Mert fiú meggyalázza atyját, leány támad anyja ellen, meny a napa ellen; a férfi ellenségei házának emberei. ⁷Én pedig az Örökkévalóban hadd reménykedem, hadd várakozom üdvöm Istenére; hallgat reám az én Istenem. ⁸Ne örülj rajtam, ellenségem! Mert bár elestem, fölkelek; bár sötétségben ülök, az Örökkévaló világosság nekem. ⁹Az Örökkévaló haragját viselem, mert vétkeztem ellene míg nem ügyemet viszi és igazamat szerzi, kivisz engem a világosságra, nézni fogom igazságát. ¹⁰Hadd lássa ellenségem és borítsa szégyen, ő, aki így szólt hozzám: hol van az Örökkévaló, a te Istened? Szemeim majd nézik őt, majd taposássá lesz, mint az utczák sara. ¹¹Azon napon, hogy fölépítik falaidat – ama napnak távol van a határa – ¹²– azon napon hozzád jönnek el, egészen Assúrból és Egyiptom városaiból, és Egyiptomtól egészen a folyamig, tengertől tengerig, hegységtől a hegységig. ¹³És pusztulássá lesz a Föld az ő lakói miatt, cselekedeteik gyümölcsétől. ¹⁴Legeltesd népedet vessződdel, birtokod nyáját, mely külön lakik, erdőben a termőföld közepette; legeljenek Básánban és Gileádban, mint az őskor napjaiban. ¹⁵Mint Egyiptomból való kijöttödnek napjaiban – láttatok majd vele csodálatos dolgokat. ¹⁶Látják nemzetek és megszégyenülnek minden hatalmuk mellett; kezet szájra tesznek, füleik megsiketülnek. ¹⁷Port nyalnak mint a kígyó, mint a földön csúszók, reszketve jönnek elő zárt helyeikből; az Örökkévalóhoz, Istenünkhöz remegve sietnek és félni fognak tőled! ¹⁸Ki van Isten olyan mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elnézi a bűntettet az ő birtoka maradékának; nem mindétig tartja meg haragját, mert ő kegyelmet kedvel. ¹⁹Újra fog nekünk irgalmazni, lenyomja bűneinket – és bedobod a tenger mélységébe mind a vétkeiket. ²⁰Hűséget adsz Jákóbnak, szeretetet Ábrahámnak, ahogy megesküdtél őseinknek a hajdankor napjaitól fogva.