Mózes 1. könyve

50 Jákób temetése¹És ráborult József az ő atyja arczára és sírt rajta és megcsókolta őt. ²És megparancsolta József az ő szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be atyját; és az orvosok bebalzsamozták Izraélt. ³És betelt számára negyven nap, mert így telnek be a bebalzsamozás napjai, és megsiratták őt az egyiptomiak hetven napig. ⁴Midőn elmúltak megsiratásának napjai, akkor szólt József Fáraó házához, mondván: Ha ugyan kegyet találtam szemeitekben, szóljatok, kérlek, Fáraó fülei hallatára, mondván: ⁵Atyám megesketett engem, mondván: Íme, én meghalok; síromba, melyet ástam magamnak Kánaán országában, oda temess el engem! Most tehát hadd menjek el, hogy eltemessem atyámat és azután visszatérek. ⁶És mondta Fáraó: Menj föl és temesd el atyádat, amint megesketett téged. ⁷És fölment József; hogy eltemesse az ő atyját; fölmentek vele Fáraó összes szolgái, házának vénei és Egyiptom országának összes vénei; ⁸meg József egész háza, testvérei és atyjának háza; csak gyermekeiket, juhaikat és marhájukat hagyták Gósen földjén. ⁹És fölmentek vele szekerek is, lovasok is és a tábor igen nagy volt. ¹⁰Elérkeztek Óted szérűjéig, mely a Jordánon túl van és ott gyászoltak igen nagy és súlyos gyászolással; és tartott atyjáért hét napi gyászt. ¹¹Midőn látta az ország lakója, a Kánaáni; a gyászt Ótod szérűjében, mondta: Súlyos gyász ez Egyiptomnak; azért nevezték el Óvél-Micrájim (Egyiptom gyásza), mely a Jordánon túl van. ¹²És fiai úgy cselekedtek vele, amint megparancsolta nekik. ¹³És elvitték őt fiai Kánaán országába és eltemették őt a Máchpéla mezejének barlangjába, amelyet megvett Ábrahám mezőstül sírnak való birtokul Efróntól, a chittitől; Mámré előtt. ¹⁴József pedig visszatért Egyiptomba, ő és testvérei, meg mind, akik fölmentek vele hogy eltemessék atyját, miután eltemette az atyját. ¹⁵Midőn láttak József testvérei, hogy atyjuk meghalt; mondták: Hátha gyűlölni fog bennünket József és visszafizeti nekünk mindama rosszat, mit elkövettünk vele. ¹⁶Azért üzentek Józsefnek, mondván: Atyád meghagyta halála előtt, mondván: ¹⁷Így szóljatok Józsefhez: Ó bocsásd meg, kérlek, a te testvéreid hűtlenségét és vétküket, mert rosszat követtek; el veled! Azért most, bocsásd meg, kérünk, hűtlenséget a te atyáid Istene szolgáinak! József pedig sírt, midőn szóltak hozzá. ¹⁸El is mentek testvérei és leborultak előtte és mondták: Itt vagyunk szolgáidul. ¹⁹De József mondta nekik: Ne féljetek, mert vajon Isten helyében vagyok-e én? ²⁰Ti ugyan, rosszat gondoltatok ellenem de Isten jóra gondolta, hogy tegyen, mint ezen a napon, életben tartván sok népet. ²¹Most tehát ne féljetek, én eltartalak benneteket és gyermekeiteket; megvigasztalta őket és szívükre beszélt.
   József halála²²És lakott József Egyiptomban, ő és atyja háza; és élt József száztíz évig. ²³És látott József Efráimtól harmadíziglen való utódokat; Móchir, Menassé fiának fiai is József térdein születtek. ²⁴És mondta József az ő testvéreinek: Én meghalok; Isten pedig majd gondol rátok és fölvisz benneteket ebből az országból amaz országba, melyről megesküdött Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. ²⁵És megeskette József Izraél fiait, mondván: Isten gondol majd rátok és akkor vigyétek föl innen csontjaimat. ²⁶És meghalt József száztíz éves korában; bebalzsamozták őt és koporsóba tették Egyiptomban.