Mózes 1. könyve

35 Visszatérés Bét-Élbe¹És mondta Isten Jákóbnak: Kerekedj fel, menj fel Bész-Élbe és lakjál ott; és készíts ott oltárt az Istennek, aki megjelent neked, midőn menekültél Ézsau, a te testvéred elől. ²És Jákób mondta házának és mindazoknak, akik vele voltak: Távolítsátok el az idegen isteneket, melyek közepettetek vannak, tisztuljatok meg és váltsatok ruhát, ³hogy fölkerekedjünk és fölmenjünk Bész-Élbe; és készítek ott oltárt az Istennek, aki meghallgatott engem szorultságom napján és velem volt az úton, melyen jártam. ⁴És átadták Jákóbnak mind az idegen isteneket, melyek kezükben voltak és a karikákat, melyek füleikben voltak; Jákób pedig elrejtette azokat a tölgyfa alatt, mely Sechemnél volt. ⁵És elvonultak; és volt Istentől való rettegés a városokon, melyek körülöttük voltak és nem üldözték Jákób fiait. ⁶Jákób pedig elérkezett Lúzba, mely Kánaán országában van, az Bész-Él; ő és az egész nép, mely vele volt. ⁷És épített ott oltárt és elnevezte a helyet: Bész-Él Istene, mert ott nyilatkozott meg neki Isten, midőn menekült az ő testvére elől. ⁸És meghalt Debóra, Rebeka dajkája és eltemették Bész-Élen alól, a tölgyfa alatt és elnevezte azt: Állón-Bóchúsznak (Sírás-tölgye). ⁹És megjelent Isten Jákóbnak újra, midőn jött Páddán-Áromból, és megáldotta őt. ¹⁰Mondta neki Isten: A te neved Jákób; ne neveztessék a te neved többé Jákóbnak, hanem Izraél legyen a te neved. És elnevezte őt Izraélnek. ¹¹És mondta neki Isten: Én vagyok Isten, a Mindenható! Szaporodjál és sokasodjál, nemzet és nemzetek gyülekezete lesz belőled és királyok származnak ágyékaidból. ¹²Az országot pedig, melyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked fogom adni, és magzatodnak utánad fogom adni az országot. ¹³És fölszállt tőle Isten azon a helyen, ahol beszélt vele. ¹⁴Jákób pedig fölállított oszlopot, azon a helyen, ahol beszélt vele, kőoszlopot és öntött rá italáldozatot és öntött rá olajat. ¹⁵És elnevezte Jákób a helyet, ahol beszélt vele Isten, Bész-Élnek. ¹⁶És elindultak Bész-Élből, de még egy dűlő volt, hogy elérkezzenek Efroszba; akkor szült Ráchel, de nehezen szült. ¹⁷És volt, midőn nehezen szült, mondta neki a szülésznő: Ne félj, mert ez is fiad neked. ¹⁸És volt, midőn elszállt lelke, mert meghalt, elnevezte Ben-Óninak (nyomorúság fia); atyja pedig nevezte Benjáminnak. ¹⁹Ráchel meghalt és eltemették az Efroszba vezető úton, az Bész-Lechem. ²⁰És fölállított Jákób oszlopot a sírja fölött, az Ráchel sírjának oszlopa a mai napig. ²¹És elvonult Izraél és felütötte sátorát Migdol-Éderen túl. ²²És volt, midőn Izraél lakott abban az országban, ment Rúbén és elvette Bilhót, atyjának ágyasát és Izraél meghallotta. – Jákób fiai pedig voltak tizenketten. ²³Léa fiai: Jákób elsőszülöttje Rúbén, Simon, Lévi, Júda, Isszáchár és Zebúlun. ²⁴Ráchel fiai: József és Benjámin. ²⁵Bilhó, Ráchel szolgálójának fiai: Dán és Náftáli. ²⁶Zilpó, Léa szolgálójának fiai: Gád és Ásér; ezek Jákób fiai, akik születtek neki Páddán-Áromban.
   Izsák halála²⁷És elérkezett Jákób Izsákhoz, az ő atyjához Mámréba, Kirjász-Árbába, az Hebrón, ahol tartózkodott Ábrahám és Izsák. ²⁸És voltak Izsák napjai: száznyolcvan év, ²⁹És kimúlt Izsák, meghalt és eltakaríttatott népéhez, öregen és telve napokkal; és eltemették őt Ézsau és Jákób, az ő fiai.