Volt a harmincadik évben, a negyedik hónapban, a hónap ötödikén – én pedig a számkivetettség között voltam a Kebár folyó mellett – megnyíltak az egek és isteni látomásokat láttam.
És szólt hozzám: Ember fia, állj lábaidra, hogy beszéljek veled.
És szólt hozzám: Ember fia, amit találsz, azt edd meg; edd meg e tekercset és menj, beszélj Izraél házához.
És te ember fia, végy magadnak egy téglát, tedd azt magad elé és véss reá várost: Jeruzsálemet.
Te pedig, ember fia, végy magadnak éles kardot, borbélyok borotvájául vedd magadnak, vezesd végig fejeden és szakálladon, erre végy magadnak mérőserpenyőket és osszad föl:
És lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:
És volt a hatodik évben, a hatodik hóban, a hónap ötödikén – én a házamban ültem és előttem ültek Jehúda vénei – rámesett ott az Úrnak, az Örökkévalónak keze.
És nagy hangon kiáltott fülem hallatára, mondván: Közeledjetek, a városnak büntetői, s ki-kinek pusztító eszköze a kezében!
És láttam és íme a boltozaton, mely a kerubok feje fölött volt, mint egy zafírkő, mint egy trón alakjának látszata volt látható rajtuk.
És fölvett engem egy szellem és elvitt engem az Örökkévaló házának keleti kapujához, amely kelet felé fordul és íme a kapu bejáratánál huszonöt férfiú; és láttam közöttük Jáazanját, Azzúr fiát és Pelatjáhút, Benájáhú fiát, a nép nagyjait.
Lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:
És jöttek hozzám férfiak Izraél vénei közül és ültek előttem.
Te pedig hangoztass gyászdalt Izraél fejedelmeiről.
És volt a hetedik évben, az ötödik hóban, a hónap tizedikén jöttek férfiak Izraél vénei közül, hogy megkérdezzék az Örökkévalót; és ültek előttem.
És lett hozzám az Örökkévalónak igéje a kilencedik évben, a tizedik hónapban, a hónap tizedikén, mondván:
És volt a tizenegyedik évben, a hónap elsején, lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:
A tizedik évben, a tizedik hónapban, a hónap tizenkettedikén lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:
És volt a tizenegyedik évben, a harmadik hóban, a hónap elsején, lett hozzám az örökkévaló igéje, mondván:
És volt a tizenkettedik évben, a tizenkettedik hónapban, a hónap elsején, lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:
Te pedig, ember fia, prófétálj Izraél hegyeiről és szólj: Izraél hegyei, halljátok az Örökkévaló igéjét!
Volt rajtam az Örökkévaló keze, kivitt engem az Örökkévaló szelleme által és letett a síkság közepén, az pedig telve volt csontokkal.
Te pedig, ember fia, prófétálj Gógról és mondjad: így szól az Úr, az Örökkévaló: Íme én ellened fordulok Góg, Mésekh és Túbál legfőbb fejedelme.
Huszonötödik évében számkivetésünknek, az év elején, a hónap tizedikén, a tizennegyedik évben, miután megveretett a város, ugyanezen napon rajtam volt az Örökkévaló keze, és elvitt engem oda.
És bevitt engem a templomba és megmérte a pilléreket, hat könyöknyi szélesség innen és hat könyöknyi szélesség onnan a sátor szélessége szerint.
Erre kivezetett engem a külső udvarba az észak: felé való úton; és elvitt engem a kamarához, mely az elkülönített térrel szemben és az épülettel szemben van északra.
És elvezetett engem a kapuhoz, azon kapuhoz, mely kelet felé fordul.
És visszavitt engem a szentély külső kapuja felé, mely keletre fordul, és az zárva volt.
És midőn birtokul juttatjátok az országot, vegyetek el adományt az Örökkévaló számára, szentrésznek az országból: hossza huszonötezernyi hosszú, szélessége pedig tízezer; szent rész az, egész határában körös-körül.
Így szól az Úr, az Örökkévaló: A belső udvar kapuja, mely keletre fordul, zárva legyen, a hat munkanapon át, a szombat napján pedig; nyittassék meg és az újhold napján nyittassék meg.
És visszavitt engem a ház bejáratához; és íme víz jön ki a ház küszöbe alól keletnek, mert a ház előrésze kelet felé volt; a víz pedig lefolyik a ház jobb oldala alól, az oltártól délre.
És ezek a törzsek nevei: az északi szélen, Chetlón útja mellett Chamát felé, Chamát-Énán, Damaszkusz határáig északnak Chamát mellett, az övé legyen a keleti oldaltól a nyugatig: Dán, egy.