Az Örökkévaló igéje, mely lett a Mórésetbeli Míkhához, Jótám, Ácház, Jechizkíja Jehúda királyainak napjaiban, amit látott Sómrón és Jeruzsálem felől.
Oh azok kik jogtalanságot gondolnak ki és rosszat cselekesznek fekvőhelyeiken; a reggel virradtakor megcselekszik, mert van rá mód a kezükben.
De mondtam: Halljátok csak Jákób fejei, és Izraél házának vezérei. Nemde nektek kellene ismerni a jogot!
És lészen az idők végén, állani fog szilárdan az Örökkévaló házának hegye a hegyek élén és felülemelkedik az a dombokon, és feléje özönlenek népek.
Te pedig, Bét-Léchem Efráta, csekély arra, hogy Jehúda nemzetségei között légy, tőled származik nekem ki uralkodó legyen Izraélben, származása pedig hajdantól való, az őskor napjaiból!
Halljátok csak azt, amit az Örökkévaló mond: Fel, pörölj a hegyekkel és hallják meg a halmok hangodat.
Jaj nekem, mert olyan lettem, mint begyűjtéskor a gyümölcsszedés után, mint böngészéskor a szüret után: nincs szőlőfürt evésre, korai fügét kívánt lelkem.